Kedves Juhász úr,
ismereteim szerint vannak, akik a könyvemet csak lélekemelő olvasmányként forgatják, egy hölgy például bevallotta, hogy soha semmit nem készített belőle, viszont az éjjeliszekrényén tartja, és minden este beleolvas. Lelki szükséglete ez őneki, derűsebb lesz tőle az álma és könnyebb szívvel vág neki a holnapnak. Olyanok is vannak viszont, akik évek óta csak ebből főznek, noch dazu egy másik hölgy célul tűzte ki, hogy elkészíti mind az ezeregy receptet, bár ez képtelenség. Hanem amit Önök művelnek, az már nem is szakácskodás, inkább szent háború. Önök voltaképp keresztes lovagok.
Jeruzsálem falai alatt találkozunk.
Üdvözlettel, vi
Váncsa főzőmester megtisztelt bennünket azzal, hogy valóban találkoztunk. A sütemény színét, állagát és nemkülönben ízét autentikusnak mi több kiválónak ítélte. Persze kóstoltunk mindenféle „mást” is és remekül kvaterkáztunk. Köszönjük.
Ezzel a a bolo pretut elkészültnek nyilvánítjuk.
Összefoglalnánk itt a folyamatot. Posztokért klikk a képekre:
Váncsa István szakácskönyvében ír egy ír a bolo preturól ami papiamento nyelven, -coracaon beszélik-, azt jelenti fekete torta. Nem recept ez hanem példabeszéd. Gondoltuk elkészítjük.
Itt található az ominózus szöveg:
Meghatároztuk a hozzávalókat:
A beszerzéssel persze akadtak nehézségek:
Majd elkészítettük a masszívumot:
Néhány hét pihenés után megsütöttük:
és persze rendszeresen locsolgattuk:
Utolsó kommentek