Azon a telefonálós estén nálam járt kiváló gyerekszínész barátom (Joco Zolg az Űrbambákból) aki mindenáron valami telefon bótot akar nyitni. De állítólag a Westel permanensen elhajtja. Szerinte csak a csókosoknak adnak valamiféle hozzájárulást. Gondoltam te talán tudsz valami rövidebb utat az erdőn keresztül. Persze mikor a hölgy a telefonban mondta, hogy halat pucolsz (némi éllel megjegyezve, hogy időt is szánsz rá - remélem sikerült a szarkeverés-) majdnem zátonyra futott bimbózó barátságunk. Nem is emlékszem mikor fogtam utoljára halat...
De nem akarok újra nekifutni mint Sanda Kálmán. Ez a Sanda alanyi költőnek indult, már az első versével, ami megjelent az irodalmi lapban, berobbant a köztudatba, mindenki citálta:
                                        Add meg nekem, Sanda Kálmán,
                                        húson éljek, ne salátán,
                                        nagyot adj, ne picikét;
                                        hadd növesszek pocakot.
Végre egy új hang, nem hülye nyavalygás, ünnepelték a szerkesztőségben, ezért Sanda előbb emelt honoráriumot kapott, majd díjat is, hogy a költeménye a hónap verse, míg egy elvetemült levelező dühösen meg nem írta, hogy ez a vers bizony csúnya plágium, az eredeti költeményben ugyan a Sanda Kálmán név helyett a sanda sátán szerepel, de egyébként semmi eltérés nincs, minek okán hosszas irodalmi polémia kerekedett, hogy a sanda sátán átköltése Sanda Kálmánná díjat érdemlő irodalmi truváj, vagy   egyszerű lopás.
És cikkek, ellencikkek születtek, a vita hónapokig élt, mit élt, dúlt és lángolt, ragyogóan töltötte a lap hasábjait, csak szegény Sanda Kálmán nem győzött helyreigazító levelecskéket küldözgetni, hogy õ bizony nem azonos az alanyi költő Sandával, neki csupán a becsületes neve lett hírbe hozva, megcsúfolva, mert õ ugyan művész, de nem költő, hanem szobrász, fafaragó. És végső elkeseredésében még fotót is küldött, a felvételen egy hatalmas fa látszott, szinte égig érő monstrum, és Sanda jövendölte, az ő dolga csupán az, hogy azt a fát kidöntse, abból a hatalmas fából lefaragja a felesleget, és ő ebben a matériában példának okáért remek amulettet lát, olyat, ha azt valaki a nyakába teszi, megvédi őt mindenféle …
És tényleg ledöntötte Sanda a nagy fát, a helyszínen hangosan kopácsolva farigcsálta, hogy hatalmas tömeg vette körül, annyian gyűltek össze, akár kettős rangadón, és azt találgatták, ez az ember ezzel a bazi nagy fával mire készül? De nem derült ki, a megjelent fotó láttán a környezetvédők tiltakozni kezdtek, hogy ez vétek, a fa - ha igaz - Rákóczi fája, alatta pihent meg és szalonnázott anno a vezérlő fejedelem, és aki a fához nyúl, az az ellenség keze, az sanda gondolkodó. De persze az ellentábor sem tétlenkedett, azonnal ágált és tiltakozott, hogy bizony a művészet mindenek felett, és ha Sanda fafaragó fát akar faragni, akkor faragjon, aki ebben gátolja, az a sanda, az a haza ellensége.( hm, ezt majd egyszer bővebben megírom )
Egyszóval nem szeretném, hogy összekeverj a rólam elnevezett jótündérrel de, ha ne adj isten mégis van valami ötleted biztos örülne neki a srác.....
Röviden ezért telefonáltam. /1999/

(Forrás: Ekker)