A közeli napokban kezembe került a gyakorlati élet általános útmutatója, azaz a Kincses Kalendárium 1900-dik évi, kissé kopott családi példánya. Élvezettel lapozgatva, csoda dolgokat olvastam, láttam benne. Szilveszter lévén felcsaptam „Deczember, Karácsony hava” lapjait, s számtalan bölcs tanáccsal lettem gazdagabb a ház és udvarban, istállókban, mezőn, réten, gyümölcsösben, szőlőben, pincében végzendő tennivalókról. Mint gyomromat és bélbolyhaimat szerető ember, kitüntető figyelemmel olvastam az ezen időszakra javallott négy ételsort:
„I-ső. Ebéd: Csibeaprólékleves. Zsömleszeletekben kirántott borjuvelő tojásrántottával körözve. Töltött csirke vegyes salátával. Gyümölcs rizs. Vacsora: Sonkás omlett. Rostélyos. Gyümölcs.
II-ik. Ebéd: Rizsleves. Fölsálszelet spenót főzelékkel. Diós metélt. Vacsora: Májas és véres hurka káposztával.
III-ik. Ebéd: Húsleves gombóccal. Marhahus ecetes tormával. Turósgaluska. Vacsora: Malacsült nyers savanyított káposztával.
IV-ik. Ebéd: Halleves. Balatoni fogas vajjal. Tojásos galuska. Vacsora: Marinírozott rántott fogas. Borjuszelet krumplival.”
Miközben e sorokat írtam, összefutott a nyál a számban. Ez igen. Némi malíciával minden esetre megállapíthattam, hogy elődeink táplálkozási szokásai nem az epekímélő, koleszterinszegény étrenden alapultak, mégis valahogy elvoltak. Üsse kő, gyerünk! December van, a hónap és az évutolsó napja. Egy húsleves még belefér, csak úgy évbúcsúztatóul. Együnk, igyunk, vigadjunk hát, ahogy Göre Gábor bíró úr, Durbints sógor és a Kácsa cigány tette a Kakas Márton hasábjain. Az új esztendőt, „Január, Boldog Asszony havát” pedig, majd meglátjuk.