A tobozmirigy vagy toboztest, gl. pinealis s. epiphysis cerebri, barnásvörös színű, tömör szerkezetű, kicsi szerv, amely a harmadik agyvelőkamra tetején, a köztiagyvelő hátulsó végén, az ikertelepek fölött helyeződik, azok elülső dombjai közé fekszik bele. A köztiagyvelőhöz két nyél, habenula, köti. Alapjába a III. agyvelőkamra öblösödik be recessus pinealis formájában; teste kerek, caudalisan irányuló csúcsa tompa.

Mottó:
"Az élet nem más, mint egy francos szerotoninlátomás."
Ezt mondta a legendás Terence McKenna, de lehet, hogy nem ő, és nem pont ezt, vagy ha nem ezt mondta, hát akkor ezt gondolta.

Az ősi népek a pszichedelikus szereket nem hangulatjavítónak, élményszerzőnek vagy depresszióűzőnek használták, hanem mert választ akartak kapni valamire.
Olyan valamire, amelynek a titka a nyomorult kis érzékszerveikkel nem volt kifürkészhető. Volt azonban sámán, aki tudós és kapcsolattartó volt. A tudását nem könyvből szerezte, hanem a világ azon részeiből, és azon lényeitől, amelyeket a köznép nem láthatott, és nem tapasztalhatott.
Hogyan tudott a sámán kapcsolatot létesíteni ezekkel? Nos, a mai tudomány ekképpen próbálja magyarázni: 
"A lélek fészke a tobozmirigyben lakozik" írta Descartes valamikor a XVI. században. Róla kevesen tudják, hogy a matematikánál és a kapualjban szeretkezésnél csak egy dolog érdekelte jobban: a glandula pinealis. Képes volt erről még könyvet (sőt talán könyveket?) is írni, és rengeteg hullán Dr. Lectort játszani.
Persze, ahogy mondani szokták, nem ő pattintotta a spanyolviaszt: már az ókorban is hitték az emberek, hogy a lélek és a test között az összekötő kapocs a "csakra", a "harmadik szem", vagyis a tobozmirigy.
Erről a szervről még a mai napig nem tudják az orvosok, hogyan is működik pontosan, de az már ismert tény, hogy például a melatonin nevű anyagot termeli. Ez az anyag csak sötétben termelődik, és ha nem a szervezet készítené, már rég betiltotta volna a kormány, mivel drog. 
Ez felelős az alvásért, az állatoknál a téli álomért, a párzási ciklusért, stb. A melatonin egy Triptamin-vegyület, és hozzá hasonlókat még bőven termel a mirigy.
Ilyen például a DMT, vagyis dimetil-triptamin és valószínűleg a DET, vagyis dietil-triptamin is. Noha ezeket a vegyületeket (pontosabban azt, hogy az emberi testben termelődnek) csak a '60-as években fedezték fel, ma már tudjuk, hogy több mint ezer növényben is megtalálhatók. Egyik ilyen a közönséges pántlikafű.
A triptamin-vegyületek oly módon működnek, hogy beépülnek a szerotonin helyére, vagyis az idegpályákba, vagyis nem a klasszikus értelemben vett halucinogén anyag, hanem egy valódi tudat és érzékszerv-módosító.
A Dél-Amerikai sámánok a mai napig használják ayahuasca néven, amely szer abban különbözik a sima DMT-től, hogy tartalmaz egy bizonyos MAO-blokkolót.
A MAO az emberi test kémiai immunrendszere. Hogy miért van erre szükség? Azért, mert amit bezabálunk, megiszunk, felszívunk, benyelünk, szinte mind- mind tartalmaz valamilyen méreganyagot. Ezekre a MAO nagyon is jól fel van készítve, és megvéd minket.
No, de hogy a sámánok miért gátolják ennek a kiválóan működő rendszernek a működését? Egyszerű: mert a DMT-t és ennek rokonvegyületeit ez utóbbi testi védvonal semlegesíti. Ezért önmagukban használva nem sokat érnek. Ha viszont a rendszer blokkolt állapotban van, akkor be tudnak épülni a helyükre. (Sajnos ilyenkor nem csak a DMT, hanem minden más anyag bejut a szervezetbe, és például egy néhány napos rántottleves is halálos lehet)
Ekkor vált a sámán dimenziót, vagyis átlép egy másik világba, ahol a földi értelem és értékrend megszűnik létezni. Itt nincs lehetetlen.
A DMT-tripről sokan azt is gondolják, hogy ilyesmi lehet a halálközeli élmény, mivel triptaminokból az agy a halál pillanatában óriási mennyiséget szabadít fel, ezidáig nem tisztázott okokból.
Egyes afrikai törzsek sámánai is DMT-analógot adnak a haldoklóknak, illetve a férfiaknak azok felnőtté válásukkor, hogy felkészüljenek az életre, és bölcsességet szerezzenek hozzá.