Úgy terveztem szombaton a szokott baráti társasággal disznózok a Kiskunság szívében, s Dr H. négylábúját töltjük vissza saját magába. Korai találkozás, utazás, pálinkázás, frissensült zabálás, darabolás, darálás, abafőzés, töltés és közben vidámkodás, jókedvű dumálás, semmi mással nem pótolható hangulat. Aztán váratlan telefon jött. SOS technokaritatív segítséget kértek. Többen mondták már, hogy hülye vagyok, csak magamra gondoljak, de soha nem mondtam nemet, ha valaki, vagy valakik akik közel állnak hozzám, segítséget kérnek tőlem. Én egy ilyen „bevállalós vagyok”, ahogy hajdani kolléganőm mondta. Most is így tettem, tehát lőttek, azaz stílszerűen nélkülem döftek a disznónak.
Kaotikus nap köszöntött rám, és vagyonom s adósságom teljeskörű jogutódjára. Szervezés, rohangálás, kapkodás, keményítés, dirigálás, de végül is sikerült időre rendezni mindent. A pörgés szüneteiben többször eszemben volt a puszta, s este fáradtan az otthon felé tartva arra gondoltam, na a legények is haza mentek már, a tanya újra biztos csendes. Fogadkoztam magamban, legközelebb én is ott leszek, nem hagyhatom ki.
Feleségem alaposan meglepett. Arra gondolt, disznó nélkül nem múlhat el a napom. Kedvenc temperált palack kadarkámmal, s egy tepsi illatozó almás csülökkel fogadott.
Mit mondhatnék? (Át)érző derék asszony!
Almás csülök nálunk:
Fazék vízbe sót, szemes borsot, babérlevelet, köménymagot és vöröshagymát teszek, majd belehelyezem a csülköt, s legalább egy órát főzöm. Ezt követően a csülköt áthelyezem tepsibe, kevéske foghagymával megtűzdelem, kőré darabolt almát és hagymát rakok, kissé meglocsolom a főzővízzel, és irány a sütő. A húst, állagának megfelelően bő egy órát sütöm, közben egyszer-kétszer megfordítom, s saját levével meglocsolom. És kész.
Utolsó kommentek