Mitagadást nem túl vidám napokat élünk mostanában, sorjáznak a gondok, bajok, csapkodnak körülöttünk a villámok. A családi, baráti körben szintúgy. Alig akad valami jó és kellemes dolog. Számomra ilyen a hétköznapok őrületei után a hétvége nyugalma, s ne is tagadjam egyebekben, némi kellemes otthoni zabálás és iszogatás. Így aztán az élelembeszerzés, mármint a halászat, vadászat, bogyógyűjtés modern változatának folyamatában, azaz a pénteki nagybevásárlásban, még ha gyűrötten is, de mindig aktívan részt veszek. Történt nem is oly régen, hogy a bolti „kerekes kocsira” támaszkodva a mustárokat vizslattam, amikor párom elém penderült és közölte: olyan gyönyörű tököt látott, nem bírta otthagyni, holnap azt eszünk.
Még ez is, gondoltam! Ugyan, távol áll tőlem a túlzott válogatás, de a tököt nem igazán kultiválom, ráadásul a hét kiemelkedő kulináris eseményeként, semmi képen sem. Életem eddigi folyása során, csak édesanyám enyhén kaporral ízesítet, valóban zseniális lágy tökfőzelékét, és Hintamester – mindez ideig titkos truvájos módon készített – omlós sült tök varázsát tartottam, emberi fogyasztásra érdemes ételnek, eme növényből. Első reakcióm így az elutasítás lett volna, de nejem lelkesedését látva visszafogtam magam. Na jó, de akkor turbósítsunk, mondtam! Ez ennivaló esetében, nekem egyértelműen húst jelent. Körbetekintve a közeli hentespult üvege mögött, igen szép felsált vettem észre, s ráböktem, akkor azzal együtt csináljunk valamit. A kompromisszum létrejött, majd harmincévi házasság után, ez természetes.
Másnap újabb döntés született, töltött tök készül. Jómagam a tisztításokat, pucolásokat, darabolásokat, mint férfimunkát vállaltam, a többi párom műve volt. Mire elkészült, igen takaros kinézete lett, bár én még ekkor is tartózkodó voltam. Úgy gondoltam, legalább valami tuti is legyen, tálaláskor felbontottam egy palack Pannonhalmi Tricollis-t, s azt helyeztem az asztalra. Aggodalmam felesleges volt. A tepsiben sütött töltött tök remekül sikerült, a választott könnyed fehér bor pedig jól simult a zöldséges enyhén fűszeres ételhez. Most már számomra hárman vannak, akik a tökből is képesek egyszerű, de mégis pompás lakomát varázsolni.

Töltött tök mostantól minálunk:

A tepsi alját beolajozzuk, majd nem túl apróra vágott póréhagymából, sárgarépából, tisztított krumpliból „ágyat” készítünk. Az alaposan megpucolt tök negyedeket erre ráhelyezzük. A húst daraboljuk, megdaráljuk, sóval, őrölt borssal, foghagymával, vöröshagymával, köménnyel, petrezselyemmel ízesítjük, jól összekeverjük, s ezzel megtöltjük a tök negyedeket. Joghurtban tojássárgáját egyenletesen elkeverjük – azért használunk joghurtot, mert az könnyű és diszkréten savanykás – és az egészet ráöntjük a tökre, fűszeres darált húsra, zöldségágyra. Irány a tűzhely, ahol körülbelül másfél órát sütjük. Félideig alufólia van a tepsin. Jó étvágyat, ki megpróbálja!