Közben egyetemre jártam és napi négy órában Nick Denton titkára voltam, aki akkor a Financial Times pesti tudósítója volt, ma blogmogul. De még ettől sem jött meg a kedvem, ám amikor az arany tízezreseket tojó Nick hazament (1994-ben járunk), én meg maradtam szegényen és elhagyatottan, hirtelen kipróbálásra érdemes opciónak tűnt az újságírás, főleg hogy Nick beajánlott Kereszty Andrásnál, a Népszava főszerkesztőjénél, mint „fiatal, dinamikus gazdasági újságírót”. Hahaha! Én becsületesen megmondtam Keresztynek, hogy a három darab narancsos horgászcikken kívül soha egy sort sem, meg hogy a gazdaságról fingom sincs, erre mosolygott és felvett, amiből az következik, hogy igazi látnok volt.
A Népszavánál töltött fél év alatt láttam a szerkesztőségben néha fegyverrel mászkáló Fenyő Jánost, ami klassz volt, de átmentem a Magyar Hírlaphoz, ahol nagy meglepetésemre maradtam gazdasági újságíró. Annyira, hogy elszipkázott a Világgazdaság, de a Hírlap később visszaigazolt, aztán szerkesztő lettem, még aztánabb fél évre elmentem Barcelonába kagylót főzni, hogy a nemrég elindult index.hu-hoz térjek vissza, ahol azóta is. Most már évek óta kult. Rovatvezetőként. Itt jobb, mint bárhol máshol, kivéve a Real tizenhatosát.
Utolsó kommentek