A Nap mi akkor elment,
még egyszer visszanézett.
Szeme mintha még mindig hevesen égne, 
pedig elhaladt mellette sokszor a kín.

Halk ringatózás hajszálnyi vékony csendben,
karcsú töretlen vallomás mi megmaradt,
és a megcsillanó öntudatlanság mi belénk költözött.

De a lebegés alább hagyott,
pedig megpróbáltam átkarolni mindent.
Ő mégis elveszett.

Az emléke lassan egybefolyt mindennel.
Sok pillanat hangtalanul elszökött.
Csak arra emlékszem még biztosan,
hogy egybefügg minden vele mi örök.