Dübörög a Pannonpuma, majd irtózatos csattanással pofára esik. Dagobert bácsi ül aranyain titkos tornyában és kéjesen vigyorog. Ököllel verik a bejárati ajtót, kinyitni, kinyitni itt a végrehajtó. Főhivatalnok áll és magyaráz, túlnépesedünk. Dr. Mengele műtőasztalán jegyzetel, s közben morogja, helyettem is, helyettem is. Nem releváns, nem releváns, kiáltozzák.
Doktor Filantróp zihálva, izzadságtól csatakosan felül ágyában. Hajnal van, épp világosodni kezd. Oldalra fordul, párja szerencsére alszik. Kezd megnyugodni. Visszaaludni már nem tud. Felkel és kibotorkál a konyhába. Nem gyújt lámpát. Az ablakon beszűrődő fényben megtölti a kávéfőzőt, bekapcsolja. Asztalhoz ül, de nem bírja kezébe venni reggeli könyvét. Agya még mindig kissé zakatol. Zagyva álma őrjítő volt. Örül, hogy vége. Kész a kávé. Jön a kisrutin. Kakaópor, nádcukor, kávé, tej. Ismét az asztalnál ül és mereng. Mégis csak az álom. Rátelepedtek a mindennapok.

Gőzölgő italát kortyolgatja. Már éberen gondolkozik. Munkái többségét felfüggesztették. Csődbe kormányozták körülötte a gazdaságot és politikát. Építkezik, de vajon miből? Értékpapírjai a felét sem érik már. Bankárok, brókerek saját zsebükre elcsalták. Egyetemi konferencia a fenntartható környezetről, fejlődésről. Rádióban miniszteri előadó beszél. Minden bajunk oka a túlnépesedés. A nők ne sok gyereket szüljenek, az szegénységhez vezet. Mi a csuda? Itt van Kína? Jóismerőse fiatal felesége szülés után hat héttel meghal. Késve kezelt agytrombózis. Szétzilált ellátó hálózat, cinikus, nemtörődöm felcserek. Megroppant család, félárván maradt gyerekek. Daganatos betegeket segítő alapítvány hiába kilincsel támogatásért. Magyar pályázati döntnököknek a biokecskefarm és sajtüzem megvalósítása fontosabb. Az ember, az emberi lét nem érték – pardon, csak trendiesen – nem releváns.

A nap, lassan besüt az üvegen. Doktor Filantróp feláll, szavak törnek ki belőle. De igen, igen, csak azért is igen! Az ember önmagában való érték, ez evidencia – gondolja. Azért, mert nincs mindenki birtokában ennek az evidenciának, azért még vitathatatlan. Ez bizony, releváns! Fejében, valami biztató után kutat. Semmi. Szeme a hűtőszekrény ajtajára téved. Színes mágnesek alatt papírlapocskák. Egyiken vers: „Örökkön háborog a tenger / Örökkön zúgnak a lombok / Örökkön fájdalmas az ember / Örökkön kicsik a dolgok." (József Attila Töredékek) Igaz. Felbolydult agya csillapulni látszik. Megmozdul, s teszi a dolgát. Fürdik, és útnak indul. Megküzd a nap gondjaival, értelmetlenségeivel. Hisz ember. Tehát érték. És értéket nem pazarlunk.