Repeszgránát boldogsággal telelyuggatott arcom vérzik.
Megláthatnám a fényt és az árnyékokat.
Összekarcolt szemüveg lencséjén keresztül
 nem látom, csak a kontúrokat.

Egy utca, amely önmagába tér.
Egy utca, mely maga az örök lüktetés.
Egy lány, aki mindig álmodik.
Összetörik tükröt, poharakat, képeket.

A villamosról csorog a bánat.
Áramszedőjéből síró hangok kiáltanak
 a parkok felé.
És ál erdővel az igazi betondzsungelben,
 két hinta és egy mászóka fintorog felém.

Meleg van.
És mintha mézzel öntötték volna le a házakat
 minden ragad.
Mintha minden álmodásba
 belerágta volna magát a hulló levél.
Elkáromkodja magát a Stop tábla is.
Az elsőbbség adás a legfőbb erény.

Egy terhes asszony kacsázik előttem.
Gyerekkocsit tol maga előtt,
 mellette kisgyerek.
Azután egy óvodát tol,
 egy iskolát,
 egy gyárat is,
 egy nászéjszakát,
 az összes kéjeket,
 két hét szabadságot,
 nyugdíjas bérletet
 és egy lábcédulát.

Egy bandzsa molett lány arcomba bámul,
 infantilisan nevet.
Városban él,
 konyhájukban csirkét etet.
Rendbe teszi a nagy szobát,
 este kócosan megy el.
Diszkó előtt vágyakozva ténfereg.
Bent nevet barátnőjével egy Cola mellett.
Álmában szépfiúval hál,
 és párnáját ölelgeti.

Egy kutya megbotránkozva vizeli le
 a hirdető oszlopot.
Ma új filmet játszik a mozi.
Unalmasak az epizódok,
 unalmasak a színek is a színtelen félhomályban.

Egy lány alibi pólóban mutogatja
 tenyérnyi mellbimbóit.
És ahogy lépked
 az utcán vele ringanak a tekintetek.

Az újságos lány mosolyog kedvesen.
Egyetemista.
Volt egy isteni nyara meg egy abortusza.
Eltűri a pimaszkodásokat
 mikor a csarnoki munkások két feles után
 szemükkel pucérra vetkőztetik.
Otthon ruháját kimossa.
Álmában pénzét újra megszámolja.
- Na! Ezzel megint kihúzok egy hetet. -

A Nap elbújik a felhők közé,
 csak magában beszélget,
 unja a városok ezreit.
És egy vén fa hűsítő árnyékában
 dalra fakadnak a levélzizzenések és csak nótázgatnak,
 míg be nem esteledik.

1980. július