Cipőm egy kicsit havas ... fázom,
Bentről valami hallatszik,
Nevetgélés beszélgetés, szavak ...
Tedd ide, tedd oda, keverd meg, karácsonyi izgalom …
Ilyenkor szeretni kell ...
Megáll a kezem a csengő felé osonva,
Visszakívánkozik kellemes meleg zsebembe.
Emlékek, mik rohanva törnek rám …
Ha belépek, mit mondjak kicsi családom,
Lehet e boldog karácsonyt …
Hiszen a boldogság nekem ti vagytok ...
Ha szeretnél, ha szeretnélek,
Ha újra együtt gyulladnak meg a karácsonyi fények,
Szívem melegével újra átölelnélek.
Az ajtód előtt állok.
Kicsit szomorú vagyok, mert megint egyedül egy karácsony.
Nem kellek már, mint megunt játék, akit már a polca se vár,
Csak vágyik oda, ahol egykor szerették őt.
Lelkem kavarog, csak várok!
Hiányát minek érzem,
Nem tudom, arra van e szükségem.
Bízzak már Isten kegyelmében.
Az ajtód előtt állok.
Mi hozhat nekem igazi karácsonyt ...
Kezem újra elindul a csengő felé, de megáll.
Nehezen mondom ki … ez nem az én családom már.
Hazaballagok, ahol csak egy kicsi műfenyő vár.
Kezem újra elindul, de most a csengő helyett egy gombot talál,
Mely gombot megnyomva beköltözik otthonomba egy másik család ...
Az ágyam szélén ülve látom:
Nem jó, ha az ajtód előtt állok ... mert míg várok,
Nem a jelenben élek, és a múltat sajnálom, és nem veszem észre,
Hogy tibennetek megtaláltam a családom.
Ha majd egyszer Uram ... a Te ajtód előtt állok, és eszembe jut majd,
Havas cipőm, és hogy fázok,
Akkor majd életemet nézed, melyet te színeztél, és csak
Az Irgalmadra vágyok.
Boldog karácsonyt!
(Forrás: Egy jóbarát B. J. karácsonyi verse)
Utolsó kommentek