Mintha minden fénysugár a cella egy-egy rácsa volna,
Ahogy a szoba félhomályát dárdaként szúrja át.
Mint gombostűn felejtett pillangó a tálcán
Átélt már születést, orgiákat és agóniát.

Tested büszke emelkedése régen már a múlté.
Málló porhüvely marad, ha már a földre estünk.
Álmaink büszke sólyma már más vidéken szárnyal.
Mindent, amit birtokoltunk lassan eleresztünk.

Az a csalóka ábránd, hogy képes vagy Istennek lenni.
A szagák völgyében maradt gyermekkoroddal együtt.
Őszinte akarásod a valóság önző sáncaiba botlott.
Odin ódon palotája a hajnali köddel végleg eltűnt.

Az a kevés mámor, ami megmaradt a leltár szerint.
Pincék bíbor illata, hozzád simuló asszonyok melegedő öle.
Állandósult másnaposság bágyadt írja lett csupán
Ahogy elillan lelkükről gyöngyöző, halálverejték köde.

Mint víz alól a mindenség rád boruló égi mása.
Az utolsó pillanatban fodrozódva szemed elé lebeg.
Bíráid tekintetét hiába fürkészed sorsod mögé bújva.
Földi volt minden vágy benned, de égi lesz ítéleted.