FŐZŐVERSENY DEBRECENBEN
Nyitott ablakkal aludni jó, de nővel még jobb tartja a mondás-okosság. Na most főzésre vonatkozóan nehéz hasonló bölcseletet találni, mert azért mert csak…
Próbálj meg nem berúgni, mielőtt elkezded!
Ne engedd a hülye bandádnak, hogy beleugassanak a fűszerezésbe!
Pláne ne tegyen bele mindenki még egy kis csípőset és/ vagy vörösbort!
Efféle jó tanácsokkal bírja egy „nőihölgy” aláásni a „főznifogunkwaze” eufórikus hangulatot, illetve nem bírja, csak szeretné, ha-ha. Két cherovka után nincs indokolatlan jó kedv, csak jó kedv van. A Debreceni Pulykanapok eseményt eddig a színpadról követtem leginkább, lévén, hogy Barabás Zolival ( ő, aki kitanálta, megcsinálta, mindmegette ) sikerült jól megállapodnunk, vagyis a műsorvezetés tevékenységért cserébe akkor és annyit ettem az ő csodálatos konyhájának gyümölcseiből, amikor és amennyit stb...
De most ütött az óra, fordult a kocka, beférkőztem a versenyzők zárt alakzatába, és Papírkutya társammal, Bélaváros leghíresebb médiumával, a mester ujjával, a hoax-hőssel, Váradi Ferivel kaptuk feladatul a versenyfőzés-tevékenységet, amiből ő is jelentősen kivette a részét, hiszen ott volt velünk. Nem volt viszont bogrács, a pulykák bontásához megfelelő kés illetve szakértelem, balta, gyufa, víz továbbá az ötféle gombából hiányzott négy és a kanál. Minden megoldódott viszont, amikor jött a boldog néni, majd Emikénkkel és egy borotvapengével nekilátott kicsontozni a tizenöt kilónyi húst, amit a kétezres nevezési díj fejében a szervezők biztosítottak.
Ez alatt én másfél órán keresztül pároltam a hagymát, várva a csontozás végeredményét, és barátkoztam a környékbeli tüzek mellett italozó ellenfelekkel, akik már be is fejezték a főzést. Ittam áfonya és meggypálinkát, Unicumot és pilzeni söröket, amiket okosan beleírtam a receptbe őt bodza sörrel együtt, és így a lányok jól meg is vették azt, majd egyszer csak megérkeztek a gombákok is. Nem olyanok amilyenre számítottam, hanem sokkal szebbek. Vargányák, tinóruk és csiperkék. Innentől kezdve, szinte mindenki megállt nálunk egy szóra. Így derült ki, hogy május közepe óta folyamatosan lehet vargányát szedni a Mátrában, és az is, hogy a gombát mindenki szereti, még az is, aki nem. Nem csoda, hisz mesehős. Aztán jött egy nagy zivatar, és a szomszéd csapat pavilonját felszippantott az ég. Hogy ezek a parti sátrak milyen jó repülnek.
A miénk is csak azért úszta meg, mert a lábait a szelektív hulladékgyűjtő konténerhez szigszallagoztuk. 35-40 liter Kovásznai-Juhász pulykát főztünk, ami egy tárkonyos leves ötször annyi gombával, mint amennyit Mr.Hinta receptgazda javasolt. Kétszer borult ki. Nem Mr.Hinta, hanem a leves. Egyszer miattam, és egyszer a boldog néni miatt, de no problemos, a hiányzó folyadékot pótolták az égiek. Ja és sört is öntöttem hozzá, mert Nagy Laci az mondta, mindig önt a kajába abból, amit közben iszik. Külön díjat nyertünk, amiben lehet, hogy közre játszott a felszolgálásba odacsempészet show-elem is. Jelesül öt nővel járultunk a zsűri elé. Az étel átadásakor kis mexican wave, vagyis hullámzás, aztán kis hungarian wave, de azt nem mondom meg, hogy mi, csak annyit, hogy jól állt a lányoknak.
Utolsó kommentek