Nagy a hasam. Azt mondják. Gondolkoztam, néztem szemből oldalról, lehet, hogy egy kicsit nagy. Aztán néztem este a TV-ben az egyetlen még számomra elfogadható “akció filmet", amely nem szól semmiről, mégis végig lehet nézni, s körülbelül ugyan azért, amiért gyerekkoromban, mert ilyen porsche-kat azóta sem láttam közelről. És hát mi tagadás Roger Moore-nak tényleg nem olyan nagy a hasa. Aztán a késő esti Híradóban feltűnik Tony Curtis cca. 130 évesen, egy szőke búbosbankával és n e k i  s e m o l y a n  n a g y a h a s a ,  m é g  m i n d i g .
A sörtől lehet. Nem is iszom meg többet, ez ma este a negyedik, végül is nem olyan sok és alkohol is csak nyomokban van benne, inkább a kalória. Ez végül is nem jelenthet problémát simán elleszek sör nélkül. S miközben választ kapok arra, hogy igen elmúlt 10 óra, ma már nem várom senki hívását, nyugodtan felmehetsz az internetre, megjegyzem, hogy holnaptól nem iszom sört, ne is kínáld. Válaszom után a miértre, még kedvesen annyit hallok, hogy a hasad az még hagyján, de lassan a fejed is dagad a whisky-től. Tényleg a whisky fut át fejemen a gondolat, de nem hagy tartós nyomot,  m e r t  a      s u r f á l t a l  k e l t e t t  h u l l á m o k  é s  a  k é s ő  e s t e  e l b o r í t .
Másnap nem felejtek és van már vagy fél tíz, mikor az egy fröccs nem árthat, még nem borzolja össze lelkiismeretemet. Harmadnap még müzlit is ettem, amit csak csütörtökre tudtam kiheverni. Csütörtök estig, a szomszédok által kezdeményezett koordinációs megbeszélésen, mint egy hős  g i g á s z utasítottam vissza minden megkísértést, bár a koordináció a rablóhalakról, a hidegről és a hétvégi      h o r g á s z a t r ó l  s z ó l t .    D ö n t é s  s z ü l e t e t t  s z o m b a t  r e g g e l  i n d u l u n k .
Hazafelé sétálva jutott eszembe, hogy én tulajdonképpen a téli horgászatban a szalonnát szeretem a legjobban. Ugyanis elítélem a vegetáriánusokat, akik ártatlanul legyilkolt zöldségek hulláját zabálják. Ilyenkor zsírt kell enni, koleszterint, káros, undorító óriásmolekulákat kétpofára. Jó szalonnám nem volt, erre pakolás közben jöttem rá, de ilyen városban nincs is. Azt hittem, vesznek a t ö b b i e k, s z e r e z n e k   v a l a m i  s z a l o n n a  d e a l e r t ő l .
Úgy képzeltem, hogy egy falusi kocsmában találkoznak a melegítő alsós, zakós és borostás emberrel, nem mennek oda hozzá, csak kérnek neki egy konspiratív kevertet, meg szőke kolát. A dealer innen tudja, hogy megbízható vevők. Így aztán megengedi, hogy kövessék, ki a kocsma elé a kocsijához, aztán mintegy 150 méter távolságból, egy 25 éves fekete Volga után hajtatnak a titkos tanyáig, ahol e társadalomra és a hízásra hajlamos 40-es férfiakra különösen veszélyes húsok és zsírok készülnek illegálisan, 100%-os tisztaságú disznóból. Itt választanak a többiek egy oldalszalonnát és azt elhozzák nekem horgászni, hogy hozzá juthassak az éltető kalóriához. De nem, a nyomorultak csak néztek rám bután, amikor megkérdeztem, ezért bánatomban elővettem kajás szatyromat és megettem egy szál kolbászt, 20 dkg füstölt tarját meg egy fél hurkát a Józsiéból. Aztán megittunk egy üveg kóser szilvát meg két üveg bort, a többiek meg szereltek, hogy majd mártogatunk az élő Dunán.
Én mondtam, - Nekem semmi sem számít az a lényeg, hogy jó levegőn legyünk, maradjon a gáton kívül a hétköznapok stressze oldódjék a zavaros, de többnyire jeges vízben a városi feszültség, hadd  m é r s é k l õ d j ö n  a  c i v i l i z á c i ó s  á r t a l o m .
- Menjek az anyámba - mondták a többiek, és tulajdonképpen igazuk volt, hiszen ők tízes csukákról álmodoztak. Aztán ettünk egy kevés tarját, egy félszál  kolbászt,  ittunk  egy     kis  pálinkát, a  többit    l a p o s ü v e g b e    t ö l t ö t t ü k    é s    i r á n y    a  c s ó n a k h o z .
- Tegnap nagyon ment a süllő, - mondta a szétfagyott csónakos. Ez itt a Dunán a köszönés, tegnap nagyon ment. Tegnap mindig minden nagyon megy, ma meg semmi. Mindig semmi, érthetetlen. A rossz időpont törvénye. A másik törvény, hogy a helyi horgászoknak ne higgy el semmit.  H a  a z t  m o n d j á k  jobbra van a hal, akkor balra kell menni, ha északra, akkor délre. Berántottuk a négylovas Jamahát, aztán sehol egy krokodil  pofa,  sehol  egy  mozdítás.  Baba  halaink  sértetlenül  tempóztak,  közben    e l á z t a t o t t  b e n n ü n k e t  az ónos eső, és keményre fagytunk, mint a hegymászószar. De én mondtam - Nekem így is jó, az én dzsekim bírja, jó levegőn vagyunk és a gáton kívül maradtak a rohanó szürke hétköznapok. - Menjek a francba, - javasolták a többiek, amikor már bent melegedtünk a radiátornál. Aztán befaltuka maradék tarját és kolbászt és elcsipegettünk egy fél kiló vöröshagymát, aztán elmentünk vacsorázni.
Másnap reggel éhesek voltunk, és kolbászt ettünk sajttal, de mivel tarja már nem volt, egy kicsit több pálinkát ittunk. Lékre mentünk. Ez amolyan horgász szóvicc, előbb a riverre, aztán ugye lake-re. De előtte a biztonság kedvéért vettünk egy kis konyakot. Végre jó meleg volt, 0 fok. A nap sütött, az Isten áldja Bóna Mártát. Álltunk a jégen, kicsit vizesen, mert léket vágni nem tudtunk, de a lényeg, hogy jó levegőn vagyunk. Sehol egy mozdítás egy árva hal, senki nem fog semmit, állítólag még a rapsicok   s e m .
Akkor süssünk szalonnát, mondtam, és a közeli falusi boltból rossz bolti szalonnát hoztam, meg kétdeka kommersz konyakot, hogy amíg visszaérek ne unatkozzak. Vágtam nyársat, a többiek meg kölcsönkérték a csónakostól a tüzet és mi ott sütöttük a szalonnát a jégen, úszók áztak a lékben, sehol egy kapás, de volt sült szalonna, vöröshagyma és a zsír csöpögött a pofánkról és nem is volt hideg, Szikrázott a jég, sütött a nap és a hétköznapok stressze tényleg a gáton kívül maradt. Hazafelé még megálltunk egy pacalra egy kifőzdében és este a napok óta ez az első söröm felkiáltás után láttam a Marlon Brandot, aki öreg volt és nagy volt a hasa. S rájöttem, hogy a régi filmek azért jók, mert régiek, az újakat meg úgyis utáljuk és az embernek a jó levegő fontosabb.

(Forrás: Hinta)