Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megkövetem Önök közül azokat, akik eltökélt hívei a Somló hegyi szőlőknek, s a borainak. Számtalanszor kóstoltam e hegyen termelt Juhfark, Furmint, Hárslevelű, Tramini, Olaszrizling nedűkből, de soha nem fogott meg egyik sem, pedig még írók, költők (Márai Sándor, Hamvas Béla, Nagy László) is zengték dicséretüket. Nekem mindig kissé fanyarak, karcosak és kemények voltak.

Ám a közelmúltban mindez megváltozott. Fiam barátja tudva, hogy szeretem a fehér hazai jó borokat, megajándékozott egy palack 2006-os évjáratú, Györgykovács Imre által termelt és palackozott Olaszrizlinggel. Nagyon határozottan felhívta a figyelmemet, hogy csak tisztán igyam, véletlenül se – Újházy féle - fröccsként. Igaza volt, s megérte reá hallgatni. Klasszikusan hűtött állapotban elkezdtem kortyolgatni, s egy kellemes, szinte alig érezhető kesernyés illatot árasztó, ennek ellenére lágy, kiegyensúlyozott savgerincű, „ásványos” ízű, sem nem könnyű, sem nem nehéz, tiszta, aranyos színű ital görgött le a torkomon. Csupa nagybetűvel leírhatóan – JÓ BORT ITTAM. A borászmester ékes bizonyságát adta, hogy az oly sokak által lenézett rizlingfélékből is kiváló nedűket lehet készíteni, pláne a Somló hegyén.

Mostantól, nyugodt szívvel idézhetem Márai Sándort:

„Más a helyzet a somlóival. Már a neve körül is sok a fogalomzavar: ejtik "somlai"-nak, aztán "somlyói"-nak, de mindez csak suta beszédhiba. Becsületes neve "somlói", s mint a nagynevű, kihaló családok, ez a bor is megköveteli, hogy nevét helyesen és tisztességesen ejtsük. … Mert a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is. Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak. A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”