Addig csak, amíg kitart e teliholdas este.
Amíg a hajnal szilánkjai nem döfködik az éjjelt.
Bevérzett szemű pirkadatban veszve
Könnyes tekintetedben sárlik az enyészet.
Addig csak, amíg érthető a kérdés.
Az indokod lehet őszinte vagy önző.
A forgatag hordalékaként hánytak ki egy parkba.
Orrfacsaró pára dől a földből.
Addig csak, amíg remegés nem lesz a félelem.
Amikor fogad vacogása dobhártyádba robban.
Eliszkol sikoltva előled a bamba táj is.
Altatódalod tele riadt mondatokkal.
Addig csak, amíg zihálás nem lesz a sóhaj.
Amíg nem rab még a test, míg szabad a lélek.
Nyomodban tört nyakú fűszálak próbálnak újra élni.
Daluktól társaik harmatot könnyezve félve élnek.
Addig csak, amíg tiéd lehet az utolsó döntés.
Amíg arcodra egy alternatíva aranyfüstje száll.
Magadtól dőlsz bele a végső zuhanásba.
Karod mozdulatlanul kitárva, már csak agyad rúgkapál.
Utolsó kommentek