írnék itten, néhány ugróhivazkozással. Pedig végre elém tettek olyat, amit én is bevállalnék, ritka az ilyen. Régen gyakori vendég voltam nyaranta Balatonbogláron a Kodály utcában egy Sziszi nevű vendéglőben, ami kifogástalan élményvolt minden alkalommal. Múltkor hazafelé ott álltam meg egy süllőre és a pincérlány mikor leszedett megkérdezte, hogy -nem ízlett a tartár? Milyen tartár? Hááát ez. Ez nem tartár ez majonéz. Szerintem nem is értette. Itt tart most a hely. Tegnap Lillafüreden viszont a harcsához és békacombhoz olyat hoztak ki, ami nagykönyvbe való. Mondjuk nem is ettem  itt még szart.  Mert fontos mártás ez kérem bármennyire is egyszerű. Még Zilahy Ágnes 1892-ben, a Valódi Magyar Szakácskönyvében is megadja a módját.

E rovatban hideg és meleg mártásokat irok le, melyek gyümölcsből és füszerekből készülvén halakra, vadhusokra és hideg marha-husra valók. Semmi czifra, megkészithetetlen összetételü nincsen itt előadva: csak a leggyakorlatiasabb mártások ezek. A mértékeket a mennyiségben mind könnyen eltalálható módon igyekeztem megjegyezni. A jó izű mártással sokszor a kevéssé sikerült hust is helyre lehet hozni.
Tatár-mártás.
Négy tojás sárgáját nyersen tegyük tálba, és folytonos kavarás közben cseppenként adjunk hozzá 4 kanál finom tábla-olajat; egy órai keverés után, ha jó habos, tegyünk bele 4 evő kanál franczia mustárt és fél pohár langyos meleg ászpikot, (finom kocsonya-lé) és egy kávéskanál czukorport is keverjünk közé. Ezeket együtt ujra csendesen, de folyton egy fél óráig keverjük még össze, akkor aztán használhatjuk csészében asztalra tálalva, vagy hideg halat diszithetünk vele.

Szeretem ezt a környéket meg különösen ezt a helyet. Egyszer körbe is küldtem egy ctrlC, ctrlV-t, talán itt vagy itt megvan. Tehát hagyjuk a tartármártást, inkább arról, hogy milyen remek látvány az eső a lombok között, különösen, ha borsónyi jegek színesítik, és közben süt a nap.