….. avagy Húsvétra bárányt.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

(Juhász Gyula: Húsvétra)

Veszek egy tepsit. Olívaolajat öntök bele, majd körbejáratom. Belehelyezem az enyhén megsózott báránycombot, s megszórom tárkonnyal. Pár gerezd foghagymával körítem a húst, és végül diszkréten vörösborral meglocsolom, persze a torkomat is. Az egészet alufóliába csomagolom, s beteszem a sütőbe. Mintegy két és fél órányi párolva sütés, kortyolgatás, versolvasás és egyszeri megforgatást követően a fóliát kibontom, s hagyom a húst megpirulni. Ezzel kész az egészen egyszerű, de nagyon finom, omlós tárkonyos húsvéti báránycomb. Lehet tálalni. Természetesen azért nem feledkeztünk el a szintén hagyományos sonkáról és tojásról sem, ám az már egy másik történet.