Puszta kérdés csupán néhány alaptörvény.
S hogy meg nem érthetem soha?
Az álmok, mint megannyi állomások.
De a vonat nem áll meg mégsem, tovább rohan.
Amikor szeretném már a holnapot.
Nem félni.
Tudni hová ér el még a testem.
Mikor, mennyit, miért adjak majd tovább.
Mert megalkuvás minden pillanat, míg létezem.
Szörnyű teher.
Az hogy részegítő mámor lehet mégis,
néha a kibukkanó állat arcképe is,
sokszor elviselhetetlenebb.
Mert lehetnék mártír, szatír, hős, gazember.
Csak magam dönthetem el,
hogy melyik szelep az elfogadható.
Van szemem, hogy lássak,
van fülem, szám, kezem.
Van bánatom, mosolyom,
van örömöm, ölelésem.
Mit ér a szó nekem?
Mint másoknak mit ér a kenyér?
Az élet mit érhet? - Furcsa ösvény.
A hit mit jelenthet? - Maga a törvény.
Hosszúfarkú zöld sárkányok űznek el
minden mozdulatot mely hamis,
vagy annak hiszek.
De nem tudhatja senki sem,
még magam sem tudhatom, hogy mennyit érek.
Csak érzem, hogy elkaptam az élet felém nyújtott ajándékát,
hisz nadrágba csináló nem vagyok.
Értelmes és mégis mostohagyermek arccal,
mely vádol, ha kell, kegyetlenül józanul,
az öntudatlan emberi önzés indokával.
Minden mozdulat lényege,
hogy érthető legyen.
Látni és érzékelni minden moccanást.
Átfutni úgy egy mezőn,
ahogy nem tudunk soha.
Átölelni úgy egy egész éjszakát,
ahogy már a legelsőt is szerettük volna.
Mind egy - egy súly,
egyre erősödő bilincs.
Tudsz beszélni,
ahogy enni, inni tudsz.
Ölni is tudnál biztosan,
ha találnál rá elég indokot.
Bár hogy ágálsz,
önmagad le nem tagadhatod
Hogy mivé válsz majd az élet során,
most még nem tudhatod.
Gyűlölni tudsz, vagy nagyon szeretni.
Vonalas színkép az egész életed.
Kitörnél a süket szorításból, ha tudnál,
de hogy aztán mi lenne, magad sem érezheted.
Életed árán is kimondanád,
amit ki akarsz mondani.
Elfogni egy csöpp ismeretlent a sejtések tengeréből,
ami csak a te birtokod.
Mint életed a Földön.
Akár csak a tiszavirág.
Időd, értelmed egy és ugyanazt
az egyenest képezik.
Míg te a gyűjtőponttól messze,
ő a fókusz közvetlen közelében áll.
1979. január
Utolsó kommentek