A só története egyidős az emberiség történetével. A só gazdagságot jelentett, monopólium volt, háború dúltak érte. 

Az ember a sót az ősidők óta kincsként kezeli. Az állatok elejtése közben, a tengerpartokon vagy források környékén bukkanhatott az első ember a vadállatok által is látogatott természetes sólelőhelyekre. A túléléstől a magas gasztronómiáig vezető hosszú úton indultunk el ekkor. Az ember agyagedényeket kezdett készíteni, az ezekben főtt húsokhoz még több sót illett tenni, így a só egyre fontosabb lett. Hamarosan megkezdődött a növénytermesztés és a vadállatok háziasításának folyamata. Az első kereskedelmi útvonalak valószínűleg az állatok legeltetésének csapásirányain alkultak ki, útban a friss tápanyagot biztosító legelőkre. Az állatokat az emberek is követték, gyakran magukkal szállítva minden értéküket, köztük a sót. A só birodalmakat hozott létre a sóbányák és kitermelőhelyek környékén élő szerencséseknek. Az első ilyen a Hallstatti Kultúrtáj, mely a mai Ausztria területén alakult ki a sóbányászatnak köszönhetően. Az itteni bányákban már az i.e 13. századból vannak sóbányászatra utaló emlékek. A hallstatt-dachsteini kultúrtáj a Világörökség része, érdemes ellátogatni ide. A következő nagy sóbirodalom az ötödik századtól: Velence. Az itteni lagúnák sója teremtette meg az anyagi alapot és gazdagságot a későbbi keresztes hadjáratok finanszírozására, hajóépítésre, fegyverek készítésére. A keresztesek háborúk során Velence olyan kereskedelmi koncessziókat szerzett, melyeknek köszönhetően később Európába kerülhettek a legfontosabb közel- és távol-keleti fűszerek.

Update by Ekker Józsi

A sonkát formázás után kicsit hagyod hűlni. Közben pirítsál serpenyőben
koriander, kardamom, szegfűborsot, fenyőmagot, csipet köményt,
babérlevelet, szemes feketeborsot, előtte kicsit törd el mindet
mozsárban, de ne apróra. Pirítani is óvatosan. Ennek a 20-25 dkg
magoknak a felét keverd össze annyi sóval, hogy minden kiló sonkára
12-15 dkg keverék jusson. Ezzel dörzsöld be a sonkát, tedd teknőbe,
ládába, bőrével alulra.
A pirított magok másik feléhez tegyél 2 kg sót, 10 liter vízben forrald
fel, hagyd kihűlni, öntsed a sonkára. Nem árt lenyomni, mert felúszik.
Ha nem lepi el, arányosan növelni kell a pácot.
Négy hétig páconi, naponta megforgatni, a pácot átcsűrölni.
Utolsó napon egy órát áztassad hideg vízben, hogy a sót lemosd.

Száraz pác:
Háromszor annyi fűszert használjál bedörzsöléshez, az egész húst lepje
el a száraz tengeri só, az első hét után cserélni kell a sót. A sózás
hat-nyolc hétig tart, utána olyan helyre kell akasztani a sonkát, ahol
folyamatosan éri a 70-80 % páratartalmú, 4-12 fokos levegő. Ez lesz a
pármai, prágai, jamón serránó sonka, a lényeg a friss levegő. Belefogtam
egy ilyenbe, elvileg nem kell füstölni, csak 12-36 hónapig szárítani.
Meglátjuk.