Voportóval elvetődtünk egy kis katonai temetőbe közel a tengerhez ( Doberdóhoz, Isonzóhoz…) Mondtunk egy imát és a forró, nehéz levegőben olvastuk a fiatal srácok neveit a sírköveken. Képek következnek, mert nem írnék inkább semmit. Aztán a végén ott van  a Kortársban megjelent írása Egyed Péternek La Vendetta címmel. Most szólok hosszú lesz.

Tatonka energikus rockgitáros a pergetőhorgászat művésze. Gyakran telnek el hónapok, hogy nem találkozunk aztán egyszer csak igény merül fel egy hangos meditációra.  Mint most. Helyszínnek az Által ér legálisan horgászható szakaszát választottuk.

Olyat írt Uj Péter , hogy meg kellet kérnem egy kocsmában, vágjon hozzá hülye képet. Sikerült.

Bevezetés: Tanyá tütött a hajnal a tájra.

Tárgyalás: Megannyi kaland, színes epizód után koszinuszgörbeként is ábrázolható sorsom újra a Csongrád megyei Tisza-partok környékére vetett. Ez a hétvége maradt a nyárból horgászni. Kicsikét később értem le, mint szerettem volna, mert előbb a rokonságnak kelletett levadásznom egy kimondhatatlan nevű polcot a budaörsi Ikeában. Egy órája szoptam már a szokásos szombat délutáni csúcsforgalmat bonyolító bútoráruházban, amikor végre elvetődtem egy helósziaszevasz vevőszolgálati szakinformátorhoz. KISVÁRTATVA kiderült, hogy a polc nem a polcosztályon, hanem a Piactér nevű infernális kirakodóvásár fogasoknak fenntartott alosztályán található a sors és egy ütődött svéd - valószínűleg inkább pakisztáni - kereskedelmi szakember kegyetlen tréfája folytán. A mondott osztályon már csak negyedórányit kelletett keringenem - mint begombázott pszichedelikus horgásznovellista a hárosi örvényben - mire megleltem a polcot.

A 40-es évek elején kezdtem el főiskolai tanulmányaimat. Tanyasi gyerek révén, felvételt nyertem egyik alföldi városunk kollégiumába. Mivel csak 45 kilométerre volt lakóhelyemtől, minden alkalommal gyalog tettem meg ezt az utat, szüleimnek megspórolván a vasúti költségeket. Ősszel és tavasszal, amikor jó idő volt, a nappalok is elég hosszúak voltak, az utak is jól járhatóak egy nap alatt meg tudta járni az ember. Még sötétben indult neki, és sötétedésre meg is tudott érkezni. A karácsonyi szünet idején persze ez nem sikerülhetett. Első éves voltam, amikor először vágtam neki a téli pusztának másodmagammal, egy harmadéves kollegámmal, aki hat kilométerre tőlünk lakott, szintén egy tanyán.

Micsoda történelmi idétlenség, hogy a Gulagot megszenvedő és megíró Szolzsenyicint a táborok létrehozásában kulcsszerepet játszó Nyikolaj Jezsov ( Николай Иванович Ежов )
mellé temették a moszkvai Donszkoj-kolostorban.

A múltkor kigyűjtöttük a hozzávalókat. Melaszt szerezni lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Kutatásunk során kiderült, hogy mások is szaladtak  már bele ebbe. De a Szkájparasztok nem az a feladós fajta és beszélt a „magyar” cukoriparból portástól felsővezetőig. Míg nem eljutottunk a kaposvári cukorgyárba ahol akceptálták problémánkat. A megbeszélt időben a gyár kapujához érve meglepődtünk, hogy nevünk le volt adva a portán és parkolóhely volt kijelölve számunkra. „Sajnos a közelmúltban nyilatkoztam engedély nélkül, amiért megorroltak rám így örülnék, ha nem nevesítenének.”  Kérte a segítőkész ember, aki mindent tud a cukorról, hiszen generációk óta erősíti családja ugyanezt a gyárat. Kis kannában az ajándék melasz. Megjegyzi, hogy kifejezetten étkezési célú felhasználását csak ősei elbeszéléséből ismeri így elővigyázatosan ráírta, hogy nem étkezési melasz. Simán kibírjuk röhögés nélkül és tényleg hálásak vagyunk neki. Tehát a legnehezebben beszerezhető alapanyag megvan ! Hamarosan belevághatunk.

Nagy boldogan Ekker Józsinak kiválló helyezéséhez !

Misi bátyánk, aki egy reggel elmerengett, és egészen elképesztő módon azt az eredményt kapta: hogy tulajdonkeppen erősen unatkozik. Éppen a hűtőszekrény ajtaja előtt  állt, enyhe terpeszbe dobta a lábát, mint minden valamirevaló férfi, aki éppen lehajolni készül..., szóval felvette a behajolós pózt, és már a polcokat fürkészve  azon töprengett, kezdje a napot  pezsgővel..., vagy mint afféle duhaj: sörrel..., netalán felriasztva, felgyorsítva a szervezetet, próbálkozzon inkább  Unicummal...,vagy mutatósan harapjon bele a kolbászba és a sajtba, s ha már ilyen jól alakulnak a dolgok akkor az uborkásüvegbe is túrjon bele...,  később izgatottan elrágott néhány olajbogyót. . . rá sós  mandulát evett..., majd lekvárt nyalogatott, kezdődő gyomorégését laza fröccsökkel csillapította, és míg ilyen tartalmasan töltötte idejét a kedvenc fotele és a hűtőszekrény között, döbbent rá, hogy most így ebben a nagy melegben nyilván unatkozik, más nem lehet vele.  Mostan neki inkább környezetváltozásra van szüksége gondolta a nyugdíjas halőr...,

Amikor az acél átütötte ruhámat meglepett, hogy nem éreztem húsomba marásának már sokszor átélt fájdalmát. A találatot jeleztem ugyan, de nem éreztem, hogy testemet megsebezte volna. A bőröm felett hegye karcolás nélkül elsiklott. Azt, hogy mérgezett volt a penge én is csak később tudtam meg, amikor ellenfelem már erőtlenül a kövezetre borult. Az események gyorsan peregtek tovább. Utólag úgy tűnik, a történések megállíthatatlanul sodortak magukkal. Mire igazán felocsúdtam, már halott volt anyám, és a király. Megszédültem.

Egyre jobban nyomaszt mostanság az emberi kapcsolatok elsekélyesedése, az igazi baráti összetartó kötelékek kihalása. Szuperszonikus sebességgel nyomul előre, a mindenek fölötti egoizmus. S milyen az élet? Kezembe akadt egy kis füzet, az őseimtől örökölt, rekvirált könyvek között. Fellapozva benne írás, miszerint 1894-ben egy hajnalon, a jó barátok – közte egy ősöm – megalakítják a „Hatosok körét”. Az olvasott sorok meghatottak, és jóleső érzéssel töltöttek el. Tanúság a múltból, a barátságról, a baráti közösségről. Úgy gondoltam megosztom az élményt, az érzést. Remélem a hajdanvolt érintettek megbocsátják indiszkréciómat.

"Tisztelt Tagtársak!

A jelen alkalommal nem egy nyers jegyzőkönyvet akarok felolvasni, hanem inkább vázlatát egy pár igazán jó barát 2 évi együttlétének eseményeiről.

A hatosok köre megalakultatott 1894. február 4 én éjjel 1/2 2 órakor amikor is az alant írt jó barátok víg kedéllyel jó bor mellett egymásnak hű barátságot esküdve megalakíták a hatosok körét, hogy a baráti szeretet így együttesen kellőkép ápolva legyen, igazán terebélyes fává nöjje ki magát. Tagjai valának: Drazler Alajos, Frey János, Iványi Géza, Krechnyák Ferencz, Schiller Pál, Wanitsek Rezső. Elnökké választatott: Schiller Pál, pénztárossá Frey János.

Még alig világosodott, az éjszakai neszek töltötték be a szobát. A kánikulai meleg is, mintha rápihent volna a tegnapra, és várt volna még, hogy új erővel szorongassa meg majd a már mai tájat. Magamtól keltem fel. A tegnapi malacsütés, iszogatás a barátokkal nem múlt el hatás nélkül. Most úgy érzem, hogy a tegnapi szolid étkezésem, tivornyának beillő rombolást hajtott végre törékeny, filigránt, ifjonti szervezetemben. Hát ez az komám! Itt a macskajajj. Most még néhány órát aludni próbálsz, hogy majd reggel kipihentebben szenvedhessed végig megérdemelt büntetésedet mindazokért a tettekért amit tegnap elkövettél magad ellen.

Büszke vagyok, hogy ismerhetem !

Belátható, hogy grappát inni autentikus környezetben az ideális. Mivel Voportóval grappára támadt kedvünk, nosza felkerekedtünk ide:

Már majdnem fél napja utazott. Zötykölődött, rázkódott egy vonaton idestova hajnal óta. Ahogy elhagyták a nagyobb városokat, úgy kezdett egyre lassabb lenni az utazás és egyre kényelmetlenebbé válni a vagon fülkéje, ahol ötöd magával utazott. Eredetileg hatan voltak, de egy férfi néhány órával ezelőtt már leszállt a szerelvényről egy elhanyagolható nevű kisváros kopottas pályaudvarán. De ők öten egészen mostanáig kitartottak. Ahogy közeledett a következő állomás rajta kívül mindenkin valami megmagyarázhatatlan izgalom lett úrrá.

Úgy mondják két biztos pont van életünkben. Születésünk és a halálunk. És ami még biztos, magányosan születünk, és magányosan végezzük be is földi utazásunk. De mintha ez az utóbbi állítás megdőlni látszana az ezredforduló új tudománya a klóónozás révén. Nem szükséges az oltalmat adó anyaméh, ki van iktatva ez egyre szűkülő élettérből történő exodusunk, a szülőcsatornán keresztül történő kiűzetésünk.

Megjöttünk, kis déltengeri dagonyázás, tengeri horgászat, lecsó polipból plusz Dr. H. zseniális  írásai  hamarosan. De mindenek előtt Dr. H. azzal várt, hogy Dave Coverdale a Whitesnake-val , Pecsa, van jegy. Jó volt.

A brit hardrock együttes és meghatározó frontembere, David Coverdale története a távoli múltba nyúlik vissza.. talán ennek is köszönhető, hogy a Kerrang! magazin egy szavazásán őt választották meg a világ utolsó igazi, nagybetűs Rocksztárának. Dave a Deep Purple énekeseként tűnt fel, majd a legenda első feloszlásakor kezdett önálló karrierbe, és néhány év alatt felépítette maga köré a Whitesnake zenekart, ami 1978-as megalakulása óta elsősorban saját zenei elképzeléseinek tökéletes kifejezőeszközeként működik - noha az is igaz, hogy Dave korántsem jött-ment zenészekkel dolgozott együtt: Steve Vai, John Lord és Ian Paice is megfordult a Whitesnake időről időre változó felállásában.

Addig fogyasszanak Önök is sok folyadékot.

Segítő jellegű információ: a szerverszobákban hűvös van.

Vagy itt egy kis Hűűű de hideg:

Évtizedekkel ezelőtt – de lehettek évszázadok is – könyvek, tanulmányok jelentek meg arról, hogy a beláthatatlan univerzumban az ember egyedül van. A minap kiderült, hogy a Mars bolygóra röpített és a Homo ludens által alkotott játékszer jeget talált.
A jég mágikus elem, fagyott víz, amely – ha folyik – igazi vegykonyha, összekeveri az elemeket, fehérjéket, mindazt, amiből élet keletkezhet. A modernnek nevezett kémiai gondolkodás szerint a folyékony víz maga a katalizátor, amely összehozza egymással az élet alkotóelemeit. A földi értelemben vett élethez mindenképpen kell a folyékony víz – az már jóval bizonytalanabb, hogy létezik-e másutt a földi értelemtől eltérő, másféle élet.

A fiú őrizte a nyájat.
A falu meg csak egyre várta gyermekét
 a nyájjal haza.
De a nyájnak élnie kellett,
 hogy élhessen a falu.
Hát fönn a hatalmas hegyekben,
 irdatlan ferde erdők tisztásain,
 szélben, viharban,
 hidegben, napsütésben,
 estétől hajnalig,
 hajnaltól reggelig,
 reggeltől délig,
 déltől estelig,
 reszketett a nyáj gyapja a szélben.
Akár a borzolt fűszálak a lejtőn.
Akár a patak tükre.
Akár a láng az esti tűzben.
Így hát a fiú egyre csak őrizte,
 a falu meg csak várta őt, gyermekét
 és a nyájat haza.
De a nyájnak élnie kellett,
 hogy élhessen a falu.

-A farkas nem jön.
Fél tőlem is, botomtól.
Fél kutyámtól,
 de fél az éhségtől is.
Jönne ha merne,
 de hát nem jött.
És én hiába hívtam a falut.
Hiába jöttek gyorsan,
 hiába keltek át a rengeteg erdőn,
 tisztáson, patakon, hegygerincen. -

A fiú meg csak tovább őrizte a nyájat.
Nem volt arrafelé farkas,
 nem volt arrafelé állat,
 csak néhány madár,
 ami kellett a hegynek,
 hogy igazi hegy legyen.
Nem volt a magány sem akkora,
 mint amekkorák a hegyek.
Más bánat, más fájdalom
 tért minden percben testébe,
 de nem a félelem.

"Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy szarjon sünt mindennap élete végéig a tisztelt Ítélőtábla, a törvény megszövegezőjével együtt, kollektíve."

Klikkeljen és segítsen Ön is : http://egyiketsem.blog.hu/2008/06/26/lelenc_kutyamento_egyesulet_kontra_apeh

David Rosenham tesztekkel mért, teljesen normális embereket utalt be elmegyógyintézetekben az Egyesült Államokban, és az összes személy őszintén beszélt magáról, és felvették őket a kliensek közé, és nem derült fény arra, hogy szélhámosok lennének. Az 1973-ban végzett kísérlet tanulságai a következők:

…1723 borongós ősze volt. Mintha már túl lett volna fia halálán. Megnyugvással töltötte el az, hogy lánya trónutódlása elől az utolsó akadály is elgördült. Több évi fáradságos munkája érett be. Azok a rebellis magyarok végre elfogadták javaslatát. Úgy érezte, hogy e törvény elfogadásával immár véglegesen megszerezte, talán pacifikálta is ezt a félig nomád, kun, tatár, török sújtotta terület feletti uralmat.

Hoppá, ezt ki kell próbálni

Nem izgatta magát. Csak oda tipegett és összeszedte a kiborult csontit.