Előzményes az ügy, tavaly karácsonykor Bartusné Piroska - aki egyébként legendás türelméről -, ledobta magát a parkettre, előbb a haját tépte, majd dobott egy ragyogó epileptikus rohamot, de olyat, hogy habzott a szája, kis híján a nyelvét is lenyelte, közben nem szűnt…

Akkor mi most jól elmentünk Szatmárcsekére, mert az őszi Felső Tiszai peca az szent dolog. Majd csinálunk remek képeket, mert fényképezőgépet meg legyező és egyéb botokat viszünk, de halradart, azt nem. ( Voportó csak azért maradt, hogy hétvégén frissüljünk. ) A képriport…

Megszépül mint Turinak az élmény, aki mint alporondmester dolgozott egy nyári szünetben mikor egy rekkenő délután, amikor jobb érzésű ember árnyékban piheg és liheg, esetleg négykézláb áll a Balatonban, de úgy, hogy a víz a kritikus pontok környékét simogassa, no éppen akkor…