„Egy frissen kivágott sonkát sózzunk be jól, azután hintsünk reá egy bádogkanál törtborsot, fél marék törtsalétromot, 6 babérlevelet és 6 czikk fokhagymát összezúzva dörzsöljünk reá. A sonkára fél kanál fenyőmagot és néhány szem koliándrum magot is tehetünk, ha nem idegenkedünk a fűszeres sonka izétől. (Az úgynevezett prágai sonkát fűszeresen páczolják.) Az így elkészített sonkákat tegyük egy dézsába, öntsünk reá vizet, de csak annyit, hogy félig lepje el a sonkákat. Tartsuk e páczlében két hétig a húst, de ez idő alatt minden nap meg kell forgatni. Két hét múlva akasszuk füstre, ha jó hideg füstön tarthatjuk az sokkal jobb, mint a hirtelen (meleg) füstölés. Elég ha a sonka a füstön 3-4 napig áll; azután leszedhetjük és jó szellős kamarában eltarthatjuk fél évig is. Írja Zilahy Ágnes 1892-ben a Valódi Magyar Szakácskönyv második bővített kiadásában”
Miután túl vagyunk a sózáson eljött az ideje a pácolásnak. Az 1892-es változat kétségkívül remeknek tetszik, de azért ma már a salétromot kerülnénk, mikoris páclé ötletet kaptunk barátunktól ( aki most mondjuk nem ebben utazik ).
Voportó nagy műgondal rakja össze a részecskegyorsítót.
Íme a titok. Középen a fekete és a zöld kardamom.
Összetörtük a hozzávalókat
majd ment bele a részecskegyorsítóba.
Persze ezt megünnepeltük.
Amire meg megéheztünk.
Viszont figyeltünk, hogy a vitamin szükségletünk optimális legyen.
Majd a kihült páclé ment a disznóságokra.
S végül aki megtalálja a kakukktojást nyer egy szárazléggyel beköpött sonkát.
Utolsó kommentek