Ha a mai táplálkozási irányok széles palettáján körülnézünk, sok mindennel találkozunk. „Norbi féle update-el”, divatos diétákkal, időnként értelmezhetetlen receptekkel, ételekkel, miközben egy dologról hajlamosak vagyunk elfeledkezni: tradícióinkról, nemzeti értékeinkről, a magyar gasztronómiáról. A kecskehús kimagasló biológiai értékét már régen felismerték, amit tudományosan is megerősítettek. A kecskehús jellemzője, hogy a kecske a zsírt nem az izomkötegek közé, nem a testszövetbe és nem is a bőre alá rakja le, hanem a testüregbe. Ezért a kecske húsa az egyik legegészségesebb húsféle, zsírszegény húsként igen keresett, amely bioaktív anyagokban is rendkívül gazdag. Íze kissé édeskés, ezért a megfelelő fűszerezésre nagyobb gondot kell fordítani. Magyarországon kissé tartózkodnak a fogyasztásától - tegyük hozzá: a felsoroltak alapján érthetetlenül - pedig az iparilag fejlett országokban ez drága csemege, rendszeresen csak a tehetősek asztalán tálalják.
Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske. Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre illetve bőre ipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható.
A kecskét célszerű legeltetni. Így biztosítható a gazdaságos és egészséges tartás. A közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja, egy-egy helyen keveset legel, hamar odébbáll. Nagy területet bejár, mozgásigénye is nagy. Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Más szempontból, a juhnyájakban is gyakran láthatunk kecskéket. A jerkék rejtetten ivarzanak, amit hamarabb észrevesz egy-egy kecskebak, mint a kos.
Állítólagos megfigyelések szerint a kecske nálunk 576 fajta növényből 499-félét eszik meg. A legelésnél tűnik ki legjobban fáradhatatlansága és szeszélyessége. Mindig új élvezet után futva, mindenütt csak keveset tép, megpróbál és belekóstol ebbe is, abba is, de a legjobbnál sem időzik sokáig. Különösen a falevelekre vágyik és éppen ezért jelentékeny kárt tesz a védett erdőrészekben. Közismert erdőpusztító. Nagyfokú elszaporodása miatt Dél-Európában az elpusztított erdő azért nem jön ismét rendbe, mert éppen a fiatal fák rügyező hegyeit harapdálja le. Csodálatosképpen baj nélkül eszi azokat a növényeket is, amelyek más állatokra nézve veszedelmesek, úgymint: a kutyatej, godirc, boroszlán, körfény, az erős-szekfű, a szattyú, citromfű, zsálya, bürök, mérges ádáz, és más ilyennemű növény; örül a dohánynak, szivarvégnek és más hasonló dolgoknak. A kutyatej élvezetétől rendesen hasmenést kap; a tiszafa és a gyűszűvirág számára is méreg. A legszívesebben veszi a hüvelyes növények fiatal gyenge leveleit, a káposzta és répaféléket és a legtöbb falevelet. A legtöbb hasznát látja a száraz, napos, termékeny magaslatokon található növényeknek. Rétek, melyek szeméttel vagy valamelyes rossz szagú anyaggal vannak bemocskolva, nem használhatók kecskelegelőnek, ugyanis még ott is undorodnak, ahol valamikor régen trágyázva volt. Szabadon legelő kecskék csak vizet kapnak inni, istállóban tartottak pedig rozskorpából és sósvízből álló keveréket.