Ötven évvel ezelőtt, 1959. február 3-án repülőszerencsétlenségben életét vesztette Buddy Holly, a rock and roll Albert Einsteinje.
Kinézete alapján inkább kiscserkésznek gondolta volna az ember, nem rocksztárnak – minthogy azonban a műfaj Buddy Holly előtt nemigen létezett, lássuk be, a külső ezúttal nem olyan fontos. John Lennon és Szörényi Levente mindenesetre neki köszönhette, hogy nem kellett levenniük a szemüveget a színpadon, a közönség talán intellektuálisabbnak látta őket, ki tudja. 1958-ban a távoli Magyarországon még Korda György is éppen csak kóstolgatta a színpadot, ebből is kitetszik tehát, hogy Buddy Holly nem mostanában volt sztár. Texasban született, és a helyi hagyományoknak megfelelően countryzenészként kezdte, de hamar átnyergelt a bluesra, legalábbis annak populáris, rádióbarát változatára. Zenekara, a Crickets tulajdonképpen semmi ördögit nem művelt, egyszerűen játszotta a dalokat, olyan sikereket, mint az Oh boy! vagy a Peggy Sue. Buddy Holly ügyesen vegyítette a különböző műfajokat, táncolható, könnyen emészthető muzsikája egyaránt nagy sikereket aratott fehérek és feketék között. 1958-ban ez is szokatlan volt az Egyesült Államokban.
Az amerikai álom 1959. február 3-án ért véget. Két másik zenész, Richie Valens és "The Big Bopper" társaságában Buddy Holly négyüléses repülőgépbe szállt, hogy következő koncertjük helyszínére, Minnesotába repüljenek. A pilóta erős havazásban szállt fel, talán ez a volt a baj. A gép lezuhant, és a négy utas nem élte túl a katasztrófát.
Buddy Holly korszakos zenész volt, a Beatles minden tagja őt utánozta, a fiatal Bob Dylan tátott szájjal bámulta, Bruce Springsteen bálványozta, a Rolling Stones pedig az ő dalával, a Not Fade Away-jel debütált 1964-ben. Ha Buddy Holly nincs, Shakin' Stevens valószínűleg ma is karosszérialakatosként dolgozna egy walesi szerelőműhelyben. Nálunk a Mystery Gang őrzi a hagyatékot, igen színvonalasan.
Don McLean Buddy Holly életéről dalt költött, ebben a balesetet, igen költőien, így határozta meg: "a nap, amikor meghalt a zene". Nos, ha a zene nem is halt meg, tagadhatatlan, hogy a rockmártírok sorát Buddy Holly nyitotta meg. Ebben is első volt. Ha élne, hetvenhárom éves lenne. Elnézve a Comets és a Rolling Stones tagjait, valamint B. B. Kinget, akár még zenélhetne is.
Bob Dylan mondta róla: "Buddy Holly zenéje ma éppen olyan érvényes, mint amikor lemezeit készítette." Valószínűleg a szomorú vég nélkül is akkora sztár lett volna, mint Elvis Presley vagy Roy Orbison. De a csonka életmű is örök, egy percig sem kétséges.
MH. Szentesi Zöldi László
Utolsó kommentek