Roskatag éjszaka csendes égi magányán
Megtört látvány, Huszt fele zárva az út.
Holdtalan felhők lomha, szürke világán
Bágyatag lelkem felriadt váratlanul.
Csendes esővel vékonyan fedte a tájat.
Szél puha lelke sem nyargalt völgyből a csúcs hegyibe.
S az ormok romtalan éji világa
Hívott a bús meredély elibe.
Szellemek furcsa tanyája
Halkuló vízcsobogásba merült.
Idegen lelkek vad, buja tánca.
Fodrozó hullám örvényibe dűlt.
Nem szólt senki sem hozzám.
Nem bántott ott már a világ.
Bölcs s buta kérdés erről a máról,
Nem kapott választ a holnapután.
Hirtelenül szólalt meg a testem
Ismerős dallama innen belül.
Úgy zakatolt a hangja fülembe,
Mint hamisan hangolt hegedű.
-Csak hasadat gyarapítsd és a célod
Másnak boldogság ne legyen!
Építsd meg közben azt a világot
Mely bármikor magától pusztíthat el!
Már rég nem is arról szól ez a játék,
Mely nemzettnek vagy fia borja.
Túlélni akadályt, és győzni.
Ez volt mindig a többség dolga.
Nincs már ország és csuda állam
Nincs már tér sem s nincsen idő.
Szétesett minden, amit még bírtál.
Mindened lassan dugába dőlt.
Volt szerelem és volt születésed.
Mélybe zuhant, már nincs kegyelem.
De egy szót adhat így is az égi
A hullást tűrni, önfegyelem.-
Úgy láttam, nem telik gyorsan az éjjel.
Harcol az álom, küzd ez a test.
Nem ér el idáig Husztnak a képe.
A vár sziluettjét itt ne keresd!
Folyj be nyugodtan ebbe a tájba.
Helyezd el benne részeidet.
Sorsod a biztos, a múlttá válni.
Jövőd célja mától csak ez.
Majd egyszer egy másik furcsa halandó
Ide ér el majd útja során.
S tenned kell dolgod, mi majd megijeszti.
Szellemnek lenni, ennek után.
A kör így bezárult, mert ez a dolga.
Mind betanulhattad szereped.
Vándorba , szellembe bújni s a tájba,
S a vágyakat, végleg szélnek ereszd!
Utolsó kommentek