Koszos, büdös, zajos, feldúlt város. Doktor Filantróp autójával másfél órája araszol a dugóban. Olvasni nincs kedve, forgatja a rádió potméterét. Vezéradó: az államháztartási hiányról hablatyol – inkább nem, Replayadó: a hatalmi politikusok kegyeltje, a műmacsó, görög pettingjéről évődik kegyenceivel a háttérben – na ne, Egoadó: a jópofi bájgúnárkodik és lealázza a betelefonáló tinit – még ez is, Repperadó: trágár smirglisek brutálzenével vegyítve lényegtelenségekről szövegelnek – színvonal óh, Kultúradó: Kantáta profana – hát, hát legyen.
Sekélyes kis folyócskában tátogó halakkal teli mocskos, szemetes elhasznált víz hömpölyög. Partról csenevész, pusztulásnak indult növények reménykedve nyújtózkodnak a kétes folyam felé. Felhők közül néha-néha előbukkan a nap. Folyásiránynak felfelé egy csillogó jacht halad könnyedén és töretlenül. Kormánynál selyempiros mellényben Hazug Szarka a kapitány, a motorok mellett a tatnál koszoskék overálban Sunyi Medve a gépész. Fedélzeten hájas, pirosra süttetett páncélzatú csúszó-mászók hada. Távolban, hiper-modern kikötő, kisebb barokk palotával.
Hosszantartó, éles, szaggatott dudaszó. Mit bámulsz te köcsög? Húzzá mán a pi……ba. Doktor Filantróp öt, nyolc métert előre araszol. Nocsak, a hangszórókból már bársonyos hangon valami zagyvavers hallatszik. De szép is lenne igazi jó verseket írni, s a vesztébe rohanó világgal nem törődni
Utolsó kommentek