A közeli napokban kezembe került a gyakorlati élet általános útmutatója, azaz a Kincses Kalendárium 1900-dik évi, kissé kopott családi példánya. Élvezettel lapozgatva, csoda dolgokat olvastam, láttam benne. Szilveszter lévén felcsaptam „Deczember, Karácsony hava”…

 Kezet csak megfogni szabad …Elveszíteni vétek … Ellökni átok …Egymásba simuló kezek tartják összeaz Eget s a Világot.(Albert Camus)  

Elképzelnék egyszer egy utcát időből és folyóiratpapírból, talán éppen abból a szívsárga napkartonból, egy utcát, ahol kollegák beszéde lakna és mindentudó telefonok, uszoda, pingpongasztal, oxigénpalack. Lenne ott egy homályos, faborítású szoba, s lenne egy másik, ahová…

  A táj fehérbe öltözöttbefútta a havas tél;felhő alatt és hó közöttmagában áll a kastély.Dinom-dánom, dáridomhosszu téli estesenki sem jön az utonmert a hó beeste.    A hó esik, fehér a síkbefútta a havas tél,s ha szél keféli hómezét,minden…

Hullni készült, de időben utána kaptál.Nem hagytad, hogy összetörje a mély.Galambként repdesve szálltál a szabadban,De a madarász durva hálója utolért.Kihívó szárnyalásod az eget kereste mindig.Fáradó repdeséssé vált a gyantát könnyező fák alatt.Tért metsző iramlásod…

Dr. H. és jómagam meghánytuk-vetettük, s végül úgy határoztunk, hogy barátunk távozása után, azért folytatjuk blogunkat. Mivel az hármunk „műve”, és Hintamester is csak létsíkot váltott, de velünk van, a család és a barátok segítségével posztumuszként…

(esetlen gondolatok)Elment barátom, inspirátorom, mentorom Hinta (Attila), a blog Hintamestere. E planétán, több mint harminc éves kapcsolat fűz hozzá. Ifjú titánként találkoztunk össze, mikor még csak próbálgattuk magunkat megtalálni a nagybetűs élet színpadán. Attila…

A magyar történelemre egyre kevésbé fogékony honi és külhoni társadalom egy töredéke, most 1956. október 23-ára emlékezik. Ki-ki, teszi ezt a maga módján, hite és meggyőződése, érzelme és érdeke szerint. Méltóságteljesen ünnepelni kell, ünnepelni jó, különös képen,…

Ez a bizonyítványosztás olyan izé, nem kell ebből nagy ügyet csinálni, gondolta magában Gabó, miközben idegesen forgatta kezében azt a címeres, kekiszínű keményfedeles könyvecskét. Az öregek folyton hisztiznek, borzasztóan nagyra vannak az ilyen irományokkal. Mi az a pár…

Mitagadást nem túl vidám napokat élünk mostanában, sorjáznak a gondok, bajok, csapkodnak körülöttünk a villámok. A családi, baráti körben szintúgy. Alig akad valami jó és kellemes dolog. Számomra ilyen a hétköznapok őrületei után a hétvége nyugalma, s ne is tagadjam…

Dancs László Gyulai HírlapKilencven esztendeje, 1920. szeptember 14-én született Simonyi Imre Dancs László Gyulai Hírlap Élete tele volt kitérőkkel,ellentmondásokkal,sorsa mégis valahogy szokatlanul egyenes és következetes. Pályája a tehetséges vidéki magyar költők szokványos…

Nyárvégi vízparti némaság, estbéli nyugalom, a természet éji világára készül. A nappal harcosai pihenőre térnek, ám a sötétség lovagjai már ébredeznek. Lehulló vállal, félrebillenő fejjel, búsarcú férfi magányosan álldogál és a tó sima tükrében bágyadtan csillogó…

Évente kétszer-háromszor mindig hivatalos voltam Andris barátom munkahelyén szervezett össznépi rendezvényekre. Akár elő szilveszteri buli, farsangi bál vagy szüreti mulatságot szerveztek éveken át törzsvendége voltam. Asztaltársaságunknak számos alaptagja volt, de egy-két új…

               Addig csak, amíg kitart e teliholdas este.Amíg a hajnal szilánkjai nem döfködik az éjjelt.Bevérzett szemű pirkadatban veszveKönnyes tekintetedben sárlik az enyészet. Addig csak, amíg érthető…

 Acsarok földjén uralkodó az acsarkodó,Őt utánozza a sok-sok megtiport acsarlakó.Lelkükben nyugalom, ó jaj, nem is található,Semminek sem örülni tudó nép az acsarlakó.Háborút szít köztük folyvást az acsarkodó,Miközben csak nevet, hisz ő lesz így uralkodó.Egyet felejt…

Férfi a folyosón áll, s maszatos üvegen át a piszkos színű folyót bámulja. A késő délutáni lemenő nap fényei a hídon átaraszoló autókon furcsán, melankolikusan megtörik. Odakint dübörög a város. Az ablakon innen fehérre meszelt falak, türkiszzöld olajfestékes lábazat,…

 "Rettenetes ez világnak mostan minden dolga,Csudálatos nagy vaksága és hatalmassága,Nem fog rajta az istennek semmi igazsága,Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága."Szkhárosi Horváth András ( -1549?) 

Hétköznapi Rodin ne dühöngj, a trenddel szemben mit szűkölsz! A szemeteszsák anyaga olyan vékony már, hogy a tíz centiről bele ejtett almacsutkát sem bírja ki; a tejnek nevezett valami a lejárati határidő előtt jóval megbuggyan, pedig természetes anyag már szinte nincs is benne;…

 Az első sóhaj a szederjes fájdalom gyötrő dala.A fájdalomé, ahogy a külvilág beront a testbe.Kiszakadtál egy boldog álomból végérvényesen,Hogy fájó bilincseidtől sebzetten őreid kövessed.  Az utolsó sóhaj már vértelen ajkad gyászos fintora.Ahogy búcsúztatod…

Erdélyi Úr facebookTisztelgő lopkodásos kotyvalék – halvány emlékezetből – az ebben a témában nálam autenktikusabb W. Allen 1 novellás kötetéből, amely vagy 10 éve eltünt a polcomról. ha már megnem sértem kedves J.A úr.....remélem mást sem.Benjamin Ben Rabbitz…

A tetején olyan széles, hogy öt lovas egymás mellett végig vágtathatott rajta és ellenséges támadás esetére az őrtornyokban állomásozó katonaság fel volt szerelkezve füstjelek vagy jelzőrakéták eregetésére, ebben a formájában a tizenegyediktől a tizenhetedik századik…

Én most egyedül csak a verseidről akarok tudni. Arról a szenvedésről, ahogy a mindennapok képmutatásának nyomókötése alól átüt a valóság, és ennek ellenére néha értetlen marad így is az igazmondó mesélő. -Nagyon csendben vagy.- -Ki kellett egy kicsit fújnom…

  Életem derekán túllépve sem értem, hogy miért szerelmesedtek annyian belém. Mit találtak bennem? Az anyag lidércnyomásában, mert hogy vagyok? Talán valahol valamit megláthattak bennem, azt a megismételhetetlent? Azt a „viaszba mártott töretlenség”-et, ami…

Úgy terveztem szombaton a szokott baráti társasággal disznózok a Kiskunság szívében, s Dr H. négylábúját töltjük vissza saját magába. Korai találkozás, utazás, pálinkázás, frissensült zabálás, darabolás, darálás, abafőzés, töltés és közben vidámkodás, jókedvű…

Szűk, lipótvárosi utca télesti csöndjét éles villamoscsikorgás veri fel. A kiszolgált szerkezet egy kicsit még döcög, majd nagy szusszanásokkal megáll. Rácsos kocsiajtó megcsikordul, a kalauz az úttestre lép. Leszállás, végállomás! – kiáltja, és kezében vassal unottan…