Míg van, az ember addig észre sem veszi,
Mikor nincs, bizony gyötrőn hiányzik neki.
Miklós elment s többé már nem tudom ölelni,
Megsajdult lelkének szerető szívemmel felelni.
Miért nem akartál tovább már küzdeni,
Miért nem akartál velünk még együtt örülni?
Miért kívántál mindent s mindenkit feledni,
Miért kívántál oly gyorsan a fájó múlt lenni?
Minden kérdésem tudom örökre hasztalan,
Mert válasz reájuk nem lesz már soha.
Menj hát bátyám menj, ha ennyire áhítod,
Menj, s a Jóisten békéje vezessen utadon!
2015. április 27. / május 12.
Utolsó kommentek