HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2015.01.13. 23:29 Hintamester post

Vízkereszt

Este kidobtam a fenyőt. Az ablakon, hogy minél kisebb legyen a kár, ne vérezzen mindent össze. Hiába, mondjuk, nincs az a módszer, amivel viszonylag tisztán el lehetne intézni, tűleveleket úgyis talál a szemfüles porszívózó, viledázó még a nyár közepén is. Nem tudom, hogy mi ez, hogy elszentimentálisodnék szépen lassan? Mert már horgászni is lelkiismeretfurdalással megyek, sajnálom a halat ( a csontkukacot azért még nem és a lángolt kolbászt sem, szóval nem vagyok annyira súlyos eset); és hát kifejezetten szomorító volt énnekem nap mint nap ránézni a fára, ahogyan vergődik a sarokban, nagy vastalpba verve, küzd az életéért, teljesen reménytelenül. (Ugyanilyen szerencsétlenek, szánalmat keltőek tudnak lenni nekem a cserépbe zárt, szobafogságra ítélt növények. Még a papagáj is vidámabb a kalitkában, vagy a klórozott guppi a csapvízben.) Megoldhatatlan probléma. Mert fenyő kell nincs mese.
A mű még lelombozóbb. Mindegy. Fogtam a halott fát, hajítottam. Szúrt kicsit búcsúzóul, azután puffant szegény. Bűz nélkül oszló hulla a kapu előtt. Hullaszag van mégis ilyenkor, a lakásban, üres és nehéz levegő, belélegezhető hiány, és az ebből következő öngyász, - sajnálat, gyomorból induló szomorú remegés. A vaktyúk sem talál szemet, mondja a nóta. Bár egy másik nóta meg azt mondja, hogy Sose halunk meg, a harmadik meg azt, hogy Elment a Lídi néni a vásárba, és az is hülyeség.
alaplap.jpgMindegy. Talán a gyerekkorból átöröklött Pavlov-kutyája-karácsonyvég, vesd össze: vége a gyereknapnak, becsöngetnek. Be. Orosz óra következik, nulladikban, röpdolgozat, feleltetés, rendhagyó és mozgást jelentő igék, A csoport, B csoport. Véres komputerdarabok között ülök, kitépett vincseszter, tüdőn lőtt hangkártya, operációra váró CD, ájult floppy. Intubálok. Nem könnyű, de nem is furcsa vagy ilyesmi, műteni saját magam. Csöndes John, a digitális Csingacsguk, amikor szétszedte hároméves, hűséges kis gépét, napokig nem tudott aludni, úgy érezte, halott van a házban. És hallottunk már programozóról, aki meg volt róla győződve, hogy a gépétől kapta el a vírusos influenzát. Nem olyan egyszerű ez, hogy kártyák, portok meg áramkörök.
Így, a hullaszagban lehet azon gondolkozni, hogy igazából nem is szeretünk gondolkozni, mármint gép nélkül, vagy máshogyan szeretünk, máshogyan bírunk, kevésbé használhatóan, csak úgy, bele a… Nem összezártság ez már, nem arról van szó, hogy rá volnánk utalva, hanem: egybe van gyúrva, fordított kentaur. Nem függőség, nem egészségügyi zűr, mint a tévé vagy a cigaretta, hanem már szimbiózis, az agy bizonyos funkcióit átvette a szürke doboz, csakis onnan jut hozzá létfontosságú információkhoz (amelyek persze nemrég még egyáltalán nem voltak létfontosságúak), könyvben, újságban, tévében csak zagyvaságokat, érdektelen és ostoba jel katyvaszt talál. Csak géppel képes normálisan földolgozni a beérkező információt. Tisztább és pontosabb. (És többnyire invenciótlan, terméketlen, de hagyjuk.)
A karácsonyra beszerzett, önmeglepi kártyákkal, modulokkal, áramkörökkel (egyébként is, milyen dolog digitálisban lenyomni a karácsonyt?) megy a legózás, amire összeáll, úgyis szét kell szedni, elvan, ha játszik. Y1, 999K, az 1999. év problémája, elnézték a naptárt a gépek, minden lerohad év elején.
Nincs kedvük kezdeni elölről, beszállni, nekifutni, kelni, húzni, vonszolni a zsibbadt tagokat, vért pumpálni a használhatatlan, elernyedt testbe, bosszantó és fölösleges ingerekkel terhelni az agyat. Nekik sincs. Egyik számban csillagcsavarhúzó, másikban fél kiló csavar, vezetékek a nyakamban, lábamnál fölfordult egér, bordáim közé beszúrva egy videokártya, összetörten térdeplek, imádkozom az alaplaphoz, a mennyországba a klaviatúrán keresztül visz az út. Megáll a processzorhűtő-ventilátor, szedem szét, benne van egy tűlevél. Csíri sönd, szullahag.

(Forrás: Ekker)

Szólj hozzá!

Címkék: vízkereszt számítógépkentaur hintamester


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr387072363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása