HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2013.04.07. 22:06 Voporto

Kerti "Bé közép"

Eszeveszett tempóban rohanunk, űzzük-hajtjuk vágyainkat és álmainkat, s közben szinte észre sem vesszük a minket körülvevő természetet. Idegesek és feszültek vagyunk, hajszolt gondolatvilágunkból már kiszakadni sem tudunk.
Olvastam régen egy történetet, nem tudom valódi-e vagy csak mese, de tanulságos. Egy Afrika-kutató vezetőket és hordárokat fogadott fel a bennszülöttek közül s útnak indult. Alig múlt el pár nap, amikor a hordárok leültek, megmakacsolták magukat és nem mozdultak. A kutató rájuk ripakodott. Miért nem mennek tovább? A bennszülöttek válasza nagyon egyszerű volt. „Időnként le kell ülnünk, meg kell várni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk.”. Egyetértek velük. Bizony, rendszeresen meg kéne állnunk, körülnéznünk, élveznünk a pillanat nyugalmát és természetes varázsát, hagynunk, hogy utolérjen a lelkünk.
Három éve sincs talán, hogy a lomok között turkálva ráakadtam egy kisebb alig használt madáretetőre. Közelgett a téli zord idő, gondoltam egyet és felraktam a háztól körülbelül tíz-tizenkét méterre lévő almafára. Elsétáltam a közeli állat és eledel kereskedőhöz, s urbánus menekülőként megkérdeztem. Mit adjak a madaraknak, ami kell, és én nem árthatok nekik? Kerti madaraknak való eledelt, pörköletlen napraforgó magot mért ki nekem a fiatalember. Felhívta a figyelmemet, ha el kezdem etetni őket, akkor azt a tavasz kezdetéig folyamatosan meg kell tennem, mert nagyon hamar megszokják, s ha netán felhagyok vele, jónéhány elpusztul. madárlátcső.jpgEste két-három maroknyit raktam a párom által ricának, általam szotyinak nevezett eledelből. Már reggel meglepetés ért. A teraszajtón keresztül láthattam, hogy öt-hat madár szorgoskodik az etetőben, az etető körül. Többet nem is láttam még soha, vagy lehet csak észre sem vettem. Érdekesek, szépek, életvidámak voltak. A következő napon újabb, ismeretlen szárnyas jelent meg az etetőn. Idővel kialakult egy törzsgárda. Bosszantani kezdett, hogy többükről nem tudom kicsoda, micsoda. Könyvesboltba mentem s vettem az európai madarakat bemutató – mint később kiderült igen jó – könyvet. Pillanatok alatt rájöttem, az azonosításukhoz az apró részleteket is látnom kell. Előkerestem a családi örökség részét képező ütött-kopott régi katonai látcsövet. Páratlan világ tárult fel előttem. Tavasz beköszöntével az etetést abba hagytam, kosztosaink jó része eltűnt a szem elől. Ahogy melegedett az idő, lapos tálba vizet öntve vártam mi lesz. Először csak, óvatos iszogatások zajlottak, idővel elképesztő fürdések. Rendszeresen „kipacsálták” a víz jelentős részét. Ezt is úgy megszokták, hogy reggelenként a környező ágakról figyelték, mikor töltöm már fel a tálat. A nyüzsgő élet számtalan átvonuló madarat a kertünkbe vonzott, jó volt őket is közelebbről látni, felismerni. Nyáron, ősszel „osztoztunk” a néhány gyümölcsfa termésén, de aztán ismét jött a tél, és az etetés. A hótakaró megjelentével rendszeresen, a szotyin kívül az etető alá raktam néhány tottyadásnak indult szedett almát. Egyszer aztán látcsövön nézve a madarakat, eszembe ötlött, olyan ez, mint a stadionban a tribünön a nézők serege, ez a kerti „Bé közép”.
Ahogy az etetőszélén ott áll a meggyvágó, mint a vezérszurkoló, s csőrébe veszi a szotyit, egyet roppant és a héjat oldalt kiköpi, majd újra, ezzel adva a rigmust a többieknek. Ahogy mögötte, fölötte, körötte a szurkolótábor, cinkék, pintyek, poszáták, kenderikék, füzikék, zöldikék, süvöltők csivitelve, ordítozva magoznak. Ahogy az ultrák a feketerigók, rendszeresen civakodnak, verekednek. Ahogy időnként Kalap, a zöld küllő is megjelenik, s nem túl kellemes recsegő hangját hallatja. Ez valóban olyan, mint egy focimeccs. Mikor a mag elfogy, a játéknak vége, az etetőtribün kiürül, fa alatta ott hever a héjtenger. Az ultrák közül egy két rigó még az erjedt magára hagyott alma romokat kiszipózza, meg csipegeti. Focibalhé véget ért erre a napra, de a bérletesek már készülnek a holnapra. A kerti „Bé közép” elcsendesül, a hazavonuló szurkolók hangja csak a távolból hallatszik.
Ha több időt hagyunk magunknak a megfigyelésre megláthatjuk, milyen emberien is viselkednek a madarak – vagy mi viselkedünk olyan madárian. Valamelyek egyedül, netán csak párban, vagy csapatban járnak. Egyesek félénkek, mások ravaszak, megint mások erőszakosak. Akadnak kíváncsiskodók, de olyanok is kik csupán szemlélődők. Ez már önmagában elgondolkodtató. Míg őket nézzük, biztos elfelejtjük a napi gondjainkat s felfrissülünk. Szinte hihetetlennek tűnhet, de Budapest kertvárosában eddig már harminchét madárfajt sikerült beazonosítanom, miközben hagytam, hogy a lelkem utolérjen.
1.  örvös galamb (Columba palumbus)                  21. barátcinege (Parus palustris)
2.  balkáni gerle (Streptopelia decaocto)            22. kék cinege (Parus caeruleus)
3.  kuvik (Athene noctua)                                 23. rövidkarmú fakusz (Certhia brach.)
4.  zöld küllő (Picus viridis)                                24. szajkó (Garrulus glandarius)
5.  nagy fakopáncs (Dendrocopos major)             25. szarka (Pica pica)
6.  fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) 26. vetési varjú (Corvus frugilegus)
7.  kis fakopáncs (Dendrocopos minor)                27. dolmányos varjú (Corvus cornix)
8.  búbospacsirta (Galerida cristata)                   28. seregély (Sturnus vulgaris)
9.  vörösbegy (Erithacus rubecula)                     29. házi veréb (Passer domesticus)
10. házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)        30. mezei veréb (Passer montanus)
11. kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)  31. fenyőpinty (Fringilla montifringilla)
12. örvös rigó (Turdus torquatus)                       32. erdei pinty (Fringilla coelebs)
13. fekete rigó (Turdus merula)                          33. tengelic (Carduelis carduelis)
14. énekes rigó (Turdus philomelos)                    34. zöldike (Carduelis chloris)
15. mezei poszáta (Sylvia communis)                    35. kenderike (Carduelis cannabina)
16. kerti poszáta (Sylvia borin)                            36. süvöltő (Pyrrhula pyrrhula)
17. barátposzáta (Sylvia atricapilla)                      37. meggyvágó (Coccothraustes cocc.)
18. csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)
19. őszapó (Aegithalos caudatus)
20. széncinege (Parus major)

1 komment

Címkék: kert madarak lélek


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr105206202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

trewqtrewq 2013.05.16. 14:12:28

A rigó a legrosszabb. Már hajnalban ül a locsolón és iszonyat idegesen várja, hogy végre kinyissam és tudjon zuhanyozni. A sima kerti itató nem felel meg ugye, mert abban a pronyó cinkék áztatják magukat. Nehéz dolgok ezek.