HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2013.03.24. 15:28 Hintamester post

Megint tél

Hej természet, kurjantott Bartus, és szemet düllesztett, mint macska amint éppen a szecskavágóba piszkít, aztán hangosan sóhajtozva, nyögve, a fagyott rózsabokorra csurrintott már hallotta is bentről asszonykája elhíresült mondatát, hogy Béla, Bééélaaa, hát miért vagy te megint állat, hogy ettől azért Bantus ne jöjjön zavarba, ne szüntesse be a rózsák sajátos locsolását, de azért csendes meditációba essen, hogy lehet, az asszony kivételesen most mondott valamit, és semmi sincs véletlenül a földön, hát állatnak is muszáj lennie, és ha már vannak állatok, az úgy van jól, s míg látszólag a sliccével bajmolódott, nem hagyta elveszni ezt a gondolatot, hanem tovább görgette, mint ahogy protokoll szőnyeget gurítanak testvéri delegáció elé, és gyors önvizsgálatot tartott Bartus, miért van az, hogy az állatok időtlen idők óta velünk élnek, és mégse tudok szinte semmit róluk, és azon nyomban a sliccét elrendezve elhatározta, hogy ezentúl például beszélgetni kezd a madarakkal, mint Assisi Szent Ferenc, és közelről megismerkedik az állatokkal, ez már szinte biztos.
És rögtön besietett a konyhába, hogy megossza feleségével a tudományos felismerését, hogyha bennünk, emberekben van állat, nem veszett ki végleg belőlünk, akkor acontrárió ebből következik, hogy az állatokban is muszáj embernek lennie, és ezt feltétlenül megkeresem, Piroska, meg én, ha beledöglöm is. Ezt szónokolta Bantus, s mivel váratlanul, hátulról jött, és felesége őnagysága éppen azzal foglalatoskodott, hogy tisztára csutakolja a sütőt, ezt pedig úgy kívánta megoldani, hogy a kőre térdelt, és behajolt a sütőtérbe, és a mondatra, hogyha bennünk állat van, no, erre felkapta a fejét, olyannyira felkapta, hogy tisztességesen beverte a sütőbe, hogy rögtön elájult, de persze erről Bartus mit sem sejtve tovább szónokolt, hogy most bezzeg hallgatsz, persze, hogy hallgatsz, hát mi a fenét tudnál mondani erre? Megfigyeltem, Piroska, te is akkor hallgatsz, amikor bátorításra lenne szükségem, hogy ) jól van, párom, te tudod, hát te küldetéses ember vagy, vagy mondd azt, ne, ne, ne, ne is szólj, csak csippents a szemeddel, hogy hajrá, Béla, hát áldozd a tudománynak az életedet, de te nem, te csak konokul hallgatsz, de tőlem hallgathatsz is, engem nem tántorítsz el, és hogy mutassa, őt mennyire nem lehet eltántorítani, és hogy mennyire megveti most az asszonykáját, hát finoman hátulról meg lökte, hogy megint koccanjon Piroska feje a sütőben, sőt valami szerencsétlen véletlen folytán egy kallantyút is elfordított, hogy sziszegjen a gáz, majd csendben folydogáljon, hogy erről Bartus mit sem sejtve a cipősszekrényhez osonjon, hogy a papucsok, mamuszok és szandálok közül apró, lapos üveget húzzon elő, hogy stikában letekerje a laposüveg fedelét, és alaposan meghúzza az üveget,gyors mozdulattal, visszatekerje a fedelet, és közben, mint aki köhögéssel küzd, torkot köszörüljön, hogy folytassa a nagymonológot, hogy vegyük példának okáért a Vili kandúrt, emlékszel, persze, hogyne emlékeznél, amikor idejött. Jött? Sántikált, vonszolta magát, pici volt, csont és bőr, hogy előbb azt gondoltam, elzavarom, de kinek van szíve ilyen macskát elzavarni, na, megkönyörültem, komám, kapsz ételt, kis tejecskét, megnyugszol, felerősödsz nálunk, de be nem jöhetsz. Idáig ért Bartus a mondókájában, mikor úgy látta, asszonya türelmetlenül mocorogni kezd, hát Bartus megint mögé lépett, kicsit meglökögette, lapogatta asszonya hátát, hogy ne, ne, ne, ne türelmetlenkedj, még nincs vége, és ezzel a nenene mondókával a neje feje megint háromszor koppant a sütőben, hogy megint átadhassa magát Bartus okfejtésének, és ő sétálni kezdett, hogy Piroska, ennek a Vilinek több esze van, mint hittem, sőt annál is több, mint amit ketten hittünk, hát Vili nem kezdett izmozni, hogy dehogy nem jövök be, vagy esetleg berohanton, hogy ezt-azt lelökjön, hogy úgy kelljen papucsokat utána vagdosva kiűzni.
Kalitka kicsi.jpgItt, a papucsok résznél ábrándos szünetet tartott, ismét a cipősszekrényhez osont, megint meghúzta a laposüveget, és szomorúan tapasztalta, már csak alig lötyög valami az alján, hogy megint torkot köszörüljön, hogy á, dehogy, a Vilinek több esze volt ennél, háttal a teraszajtónak leült, hogy mi lessük, aggódjunk, mi van a Vilivel, csak nem bántottuk meg, hogy engesztelésképpen téliszalámit vittem ki, hogy jó komán, azért ha gondolod, bent körülnézhetsz, de nem jött be, még akkor sem jött be, amikor bőrig ázott, akkor sem, amikor mínusz húsz fokban jégkockává fagyott, erőnek erejével kellett becipelnem, hogy megengedtem neki, hogy a kedvenc tévénéző fotelemben kiolvadjon. Ugye, Piri, most emelgeted a fejed, és tényleg, asszonya még mindig térdre borulva emelgetni kezdte az okos fejét, de feledve, micsoda méltatlan helyen van, hát a gyors mozdulattal ismét sikeresen beütötte az okos fejecskéjét, hogy megint alélva hallgathassa a tudományos okfejtést, hogy mi ez, Piri, ha nem intelligencia?
És az intelligenciáról eszébe jutott a cipősszekrény, hogy megint behajoljon, és megint meghúzza a laposüveget, és szavát ne feledve kurjantson, hogy hej, Vili, te isten, hát már tisztára az van, amit te akarsz, már a televízió tetején fekszel, a lábadat direkt a képernyő elé lógatod, hogy az asszonykám egyenesen fél tőled, örökké fújsz rá, morogsz, ha csatornát akar váltani. És újra mocorogni kezdett Bartusné Piroska a sütőbe hajolva, hogy Bartus megint megbökögesse, hogy tudom, mit akarsz mondani, hát vegyük például a madarakat, és gyorsan a kertbe futott Bartus, egyenesen az almafához, ahova a szilvapálinkát rejtette, hogy a fa mögé húzódva meghúzhassa a flaskát, hogy kurjantson, emlékszel, Piri? Persze, hogy emlékszel a rigóra. Milyen rigóra? Ne kérdezd, milyen rigóra, hogy beköltöztek hozzánk, de nem ám, hogy megszáradt fűvel vagy földdel kísérleteztek volna, hogy fészket rakjanak, egy lótúrót, megvárták, míg kiültetted a virágföldbe a muskátlit, hát onnan a cserepekből kapargatták ki a földet, hogy biggyesszenek a tetejére zsenge virágtövet is, hogy olyan volt az a fészek, hogy olyan különlegeset impresszionista festő sem álmodhat, erről az impresszióról meg eszébe jutott, hogy kint, a garázsban, a sporttáskájában vodka van, és odarohant, és csak úgy, a táskát a feje fölé emelve ivott, ivott, mígnem vészjósló hangot hal , hogy Béla, Bééélaaa, te állat, te engem meg akartál ölni, te gané, te nekem ne locsog intelligenciáról, amikor örökké iszol mit iszol, direkt vedelsz, hogy meginnád még az árvák könnyét is, hogy tegnap úgy berúgtál, hogy telehánytad a mozit, sőt az utcán a havat is, hogy aztán bőgni kezdtél, hogy Jézusom, végem, vért hányok, csak valami mentőstiszt nyugtasson meg, hogy nem vér az, Bartus úr, ha jól látom és érzem, kis vörösbor, félszáraz cabernet france, kis , bonbonmeggy, persze, amilyen gyorsan olvad tőlle a hó, nyilván van benne rum is, gondolom, jó minőségű captain morgen, és ivott sört is, úgy nyolc-tíz üveggel kísérőnek, hát mondhatom, Bartus úr, gratulálok, ugye, Béla, ugye, hogy itthon a nagy ijedtségre még valami forró grogot vittél, erőltettél a szervezetedbe, de olyat, olyan erőset, a kanál, amivel kevergetted, a pohárban megfeketedett, és szépen eltekeredett, még a poháralátét is megrepedt, hogy alig ittad meg, azt gondoltad magadról, hogy pap vagy, és gyorsan meggyóntattad a Vili kandúrt, és amikor ő nem akarta mondani neked, hogy gyónom a Mindenható Atyának, én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem, akkor te erővel beletetted, belegyömöszölted a komódba, egyenesen a bugyijaim közé, hogy akkor, Vili, három nap sötétzárka-büntetés, barátocskám, kenyér és víz nélkül, majd megtanulod, nem dürrögsz, koslatsz üzekedő macskák után örökké, hogy erről én persze mit se sejtsek, a fürdőszobából lépve, ...
persze, pont azt a bugyim vettem fel, amiben Vili a sötétzárka-fenyítését töltötte, hogy előbb azt hittem, megencst híztam, ezért nem jön rám a fehérneműm, csak amikor leültem benne, és Vili nyávogni, majd karmolni, harapni kezdett, jöttem rá, mi az ábra, hogy úgy nézett ki a pejslim, mint fortyogó szilvalekvár az üstben, amikor először rottyan, és mondhatom, kínos szituáció volt az orvosnál, hogy asszonyom, magával meg mi történt, és csak nézett rám a doki, és hümmögött, hogy a kandúr a bugyingóban, hm, mondhatom, pikáns az  ügy, szerfölött érdekes, és látszott rajta, megvan a véleménye rólam, és mire hazajöttem, te újabb grogokat főztél, s mivel a televízióban snowboardversenyt közvetítettek, hogy te a levegőbe suhints, és csak handabandázz, ho szarság ez, ilyet én is tudok, és akkor nem voltál rest, megkerested a vasalódeszkát, aztán a vasalózsinórral a lábadhoz kötötted, ho kész a lécem, aztán felvitted a tetőre az álló lámpát, ho ottan kurjongassál a tetőn, ho siklóversenyt közvetítünk Gardenparchenkirchenből, de már a Garden szót is csak a huszonharmadik nekifutásra sikerült kimondanod, jobbára csak pörgetted az erreket, mint szédült papagáj, ho az szomszédok pokrócba csavarva magukat kiüljenek a teraszokra, ho halihó, hát buli van, és füttyögjem, hujjogjanak, ho tempó, Bartus, tempó, te meg üvölt, ho ungarische virtusch Bartus, és ez annyira tetszett neked, ho nyerítettél, mint felkantározott tüzértó, hogy Vankó, az a pálinkásbutykos is felmászott melléd, hogy jövök, barátom, jövök, és valami mosóteknőt is vitt magával, hogy bobverseny is lesz, aki magyar, velem tart, és persze az ivóból elő került kacska kezű Matyi is, hogy én leszek a fékező, barátom, bob fék nélkül csak félkarú óriás, és persze vele jött Bingó is, és T. doktor is,
hogy T. dokor erősködött, hogy orvosi vizsgálat is lesz, csak tökéletesen egészséges sportoló indulhat, és ti ott, papa, gatyára vetkőztetek, hogy T. doktorra nyelveket öltsetek, hogy meeeeeee, mint kerge birka, hogy T. doktor meg a hátadat ütögesse, hogy nincs magának lúdtalpa, Bartus, hát dehogyis nincs, felírok magának szárnyas betétet, és vadul inni kezdtek, hogy belökjétek azt a teknőt, hogy Bingó üvöltött, hogy várjatok, barátaim, hogy kacska kezű lefékezze a teknő-bobot, elkapja a kéményt, hogy az ledőljön, mint a parancsolat, hogy Bingó elszaladjon, majd visszatérjen, ho egy doboz legyen a kezében, és kiadja, hogy én tuttista vagyok, mindig biztosra megyek, és a dobozt meglengesse,
hogy calgollal a mosógép is tovább él és belökjék a teknő-bobot, hogy lecsússzanak, és pont a tuják közé pottyanjanak, hogy röhögjenek, hogy de jó, téli olimpia van, és akkor te is elinduljál a deszkádon, hogy csak annyit halljunk, hogy óóóóóóó, és csússzál lefelé mint ördög, és a hozentrógerodnál fogva beleakadj az ereszbe, és ottan fityegjél lefelé, mint valami elfuserált karácsonyfadísz vagy keresztes pók, hogy létrát kellett hozni, hogy téged onnan nagy nehezen lepiszkáljanak, és hogy, hogy nem, létrástul Lukács nénire essetek, akinek bezzeg eltört négy bordája, hogy ti bátran az ivóba menjetek, hogy ez jó hecc volt, ezt ünnepeljétek meg, és most is iszol, táskából, mint részeges gázóra-leolvasó,
hát te beszélsz intelligenciáról, tudod te, hol a te helyed, a disznók között az ólban, hogy Bartus cseppet könnyedén az ólhoz vonuljon, hogy hej, barátom, te legalább nem perelsz velem, és ohnezsinór a malac mellé .feküdt, de alig dőlt le a húgyszagú szalmára, rájött, piszok hideg van, s hogy megint a garázsba siessen, ásót vegyen elő és szép szabályos árkot dizájnoljon egészen az ólig, hogy a malaca mellette  túrjon, és Bartus vadul magyarázza, a légkábel nem jó, elszakad, kész a baj, áramot csak földben vezetünk, és tényleg a hosszabbítóval bevezette az ólba a kettő húszat, hogy hősugárzót vigyen ki, hogy így majd nem fázunk, mondta a malacnak, akinek piszkosul tetszett a vöröslő cekaszszál, hogy közelebb menjen, még közelebb, még közelebb, hogy égett szőrszag terjedjen az ólban, hogy Bartus kapcsoljon, hogy jesszusom, Mukikám, te égsz, de már a malac is riadjon, visítva kiszaladjon az ólból, egyenesen be a házba, hogy meggyulladjon tőle a függöny, meg a szőnyeg, meg a ruhásszekrény, meg a vadonatúj ülőgarnitúra, hogy mire Bartus eloltotta a tüzet, kormos lett a lakás, hogy megpörkölődjön Bartus arca, és a keze felhólyagosodjon, olyas képet mutasson, mint a Hold rondábbik fele, hogy a Bartus kórházba siessen, hogy a doktor kérdésére, hát magával meg barátom, mi a franc történt,
Bartus előbb hümmögjön, meditáljon, hogy mondja vagy ne mondja, hogy rájött, miért ne mondaná, nincs neki szégyenkeznivalója, hogy belekezdjen, hogy tudja, doktor, van nékem egy csúnya szokásom, a rózsák közé járok pössenteni, és közben üvöltök hogy hej, természet, ki bírna vetélkedni véled, és folytatta Bartus, hogy amikor az állatok intelligenciájánál tartott, a doki szája remegni kezdett, mint halszem a kocsonyában, amikor a teknő-bobról szólt, mi tagadás, illetlenül kikapcsolta magán a gombokat, végigfeküdt a vizsgálóasztalon, hogy Bartus üljön mellé, és csak mondja, mondja, hogy amikor a Mukika nevű disznóhoz ért, picit megtorpanjon, hogy ideges, barátom, nem szabad idegesnek lennie, aztán injekciós tűt vett elő, és ampullareszelőt, hogy valami lórúgásszerű nyugtatót turmixoljon, hogy beledöfje a Doktorba, hogy no, megnyugszik a beteg, megnyugszik, jobb már, mondja, hogy jobb, és ahogy így ápolgatta a Doktortt, Bartus azt az érdekes megfigyelését tette, hiába a rengeteg hólyag a kezén, egészen jól érzi magát.

(Forrás: Hinta)

1 komment

Címkék: Bartus tél Hintamester


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr1005165758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.04.02. 08:29:54

Úgy érzem ezen a helyen el kell majd egy kicsit időznöm...
üdv
A