HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2012.08.19. 20:27 Voporto

Zseniális alátét

Kissé megtörten ülve vezetek. Korán kellett elhagynom az ágyat, mert az Alföldre hívott a tettvágy, a megbeszélt találkozás Józsi barátommal. Az út lapos, és mitagadást kissé unalmasan nyomasztó. Meglepetéssel tapasztalom, hogy korogni kezd a gyomrom, pedig ez nálam reggelenként nem szokott előfordulni. Ennivalókról való ábrándozásba kezdek, mivel beragadtam két kamion közé és legalább tizenöt kilométeren keresztül esélyem sem lesz az előzésre. Egyszer csak felrémlik előttem a hagymás rostélyos, milyen régen nem járt a gyomromban. A nyál összefut a számban. Elhesegetem magamtól a gondolatot, majd máskor. Végre szabad a pálya, gáz. A nap már jóval túljár a delelőn, mikor végzünk ügyes-bajos dolgainkkal az ország tán valóban legmélyebben fekvő területén, Nagylapos környékén. Nomen est omen, a név kötelez. Ez bizony nagy lapos sík vidék, de dolgos emberek lakhatják, mert amerre járunk szépen művelt rendezett földekkel találkozunk, kevés a parlagon hagyott terület.
A tikkasztó hőségben, kissé izzadtan és porosan ülök vissza az autóba, fejben már hazagondolok. Ekkor Józsi megszólal – ne együnk valamit? Tétovázom, így megelőz. Tudok a közelben egy jó helyet, s ismerem a szád ízét, nem fogsz csalódni. Na jó – válaszolom, s felzizzen a motor. Térülünk fordulunk, és pár perc múlva egy útmenti, gondozott épületnél állunk meg, rajta felirat, Birka Csárda. Kiszállva a kocsiból megcsap a környező friss tarló természetes illata. Jólesett.
tányéralátét.jpgA csárda kellemesen hűvös belsejébe lépve jellegzetes kupálódott alföldies hangulat, tisztaság és rend fogad minket. Kedves termetes fiatalasszony udvariasan hellyel kínál. Az egyik kékfestő terítővel borított asztalhoz telepedve hozzánk lép, és rögvest kérdi – mihez lenne kedve az uraknak? Józsi közli – ennénk is, innánk is. Én hozzá fűzöm – ha már így kérdezi, én bizony egy fröccsöt innék, de hát vezetek. Pedig kiváló boraink vannak – jött a mosolygós válasz. Marad a hűtött házi bodza ital és az ásványvíz. A hölgy tovalibben és mi az étlapokba mélyedünk. Józsi másodpercek alatt dönt – birkapörköltet eszem kenyérrel és erős ecetes paprikával. Szemem megakad a hagymás rostélyoson szürkemarhából ajánlaton. Hezitálok, de Józsi szól – ha még nem ettél szürkemarhát, bár nem ez a legjobb időszak, akkor is próbáld ki! Az ember a barátjára mindig hallgat. Majd elmesélem neki, hogy reggel idefelé hagymás rostélyosról ábrándoztam. Tehát akkor ennek így kell lennie.
A hölgy megjelenik, italokat, terítékeket és tányéralátéteket hoz, s jókedvűen feljegyzi a rendelést. Távozása után vesszük észre, bizony az alátétek nem szokványosak. Bűbájos, életvidám, színes gyermekrajzok. Hosszasan nézegetjük, ilyet még sehol sem láttunk. Jó ötlet – állapítjuk meg! Az ételek megérkezéséig beszélgetünk, majd belemerülünk a táplálkozás gyönyöreibe. A kenyér puha a birkapörkölt ízes, zamatos, a hagyma nem túlégetett a szürkemarha pont annyira átsütve, ahogy kértem. Az evészet után megjegyzem – odahaza nálunk hajdanában ilyenkor azt mondták, úgy kitakarítottuk a tányérokat, hogy holnap biztos tiszta idő lesz. Egy szó, mint száz, finomat ettünk és jóllaktunk. Mikor kissé megpilledve székünkön hátradőlünk a hölgy máris asztalunknál terem, s kérdi – esetleg még valamit? Nemleges válaszunk után sem tágít. Hogy ízlett? – folytatja a beszélgetést. Dicsérjük a főztöt. Ő elmond néhány konyhatitkot a szürkemarha elkészítéséről, majd indul a számláért. Fizetéskor nem állom meg – honnan, hogyan vannak ezek a tányéralátétek? Minden évben az iskolai rajzversenyen a gyerekek által készítetteket befóliázzuk, és azzal együtt terítünk. A gyerekek is örülnek, mi meg úgy gondoljuk kedves színfoltja csárdánknak – volt a felelet. Így igaz. Nem hogy jó ötlet, hanem egyszerűen zseniális. Készség és közösségfejlesztő, ráadásul reklámnak sem utolsó. Elköszönünk, s kellemes érzésekkel távozunk a Nagylaposi Birkacsárdából.

Szólj hozzá!

Címkék: hagymás rostélyos tányéralátét szürkemarha


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr534720553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása