Hallgatom a rádiót, nézem, a televíziót és az internetet. Az államfő egyeztetésre hívja a parlamenti pártokat, de nem azért, hogy jobb belátásra bírja őket az ország jelenlegi ügyeiben történő közös munkálkodásra, hanem a fenntartható fejlődés témájában. Nemsokára nagy nemzetközi konferencia lesz, s ki akarja alakítani a magyar álláspontot. Félreértés ne essék, a globális tanácskozás célja tiszteletreméltó és akár fontos is lehetne, ha annak lényegét már ki nem üresítették volna. Pedig nem akárkikről és akármiről lenne szó, rólunk emberekről, az emberiségről, a jövőnkről. Tudósok, elméleti- és gyakorlati szakemberek, lelkes „amatőrök” megbecsülhetetlen sokasága kutat, gondolkodik, és a feltárt tudásanyagot próbálja hasznosítani, ám annak hatásfoka messze alulmarad a gőzmozdonyénál is.
- Már 1963-ban egy amerikai ökológus (Rachel Carson) rávilágított a környezetszennyezésben és a fajok kihalásában a politika és a tudomány szerepére. Kimondta, hogy nem véletlen és szükségszerű mellékterméke a gazdasági tevékenységnek, valamint azt, hogy a tudomány és a politika súlyos következményekkel járó felelőtlen döntéseket is hoz. Világhírű tudósokból álló munkacsoport kutatómunkát végzett. melynek eredményét 1972-ben tették közre (Meadows-jelentés). A legfontosabb kérdésük az volt: ''Alapozható-e a földi erőforrásokra és ökológiai rendszerekre a földi népesség és állótőke további exponenciális növekedése? Mi történhet, ha túlzottan megterheljük ezeket az erőforrásokat?” Kutatásaik eredménye képen a válaszuk : ''korlátozva lesz a világrendszer jövőbeli növekedése, és aztán összeomlik egy lehangoló, kimerült létbe'' A növekedés összeomlása elsősorban a nem megújuló erőforrások kimerülése miatt következik be, ugyanis a Földön, mint véges rendszerben nem lehet végtelen növekedést fenntartani. A modell nem prognózis, és a szerzők hangsúlyozták, hogy az összeomlás csak akkor történik meg, ha nem lesz lényeges változás a világban. Eddig nem történt. - *
És bár 2012-ig már sok minden történt, de ezen a területen a lényeges változás nem következett be. Amíg az emberi önzés, harácsolás és nagyravágyás nem csillapodik – a megszűnése csak fantazmagória –, addig nem is fog. Maradnak a kutatások, tanulmányok, jelentések, konferenciák, politikai állásfoglalások, látványosnak titulált, de komoly eredményt felmutatni nem tudó intézkedések sora. A világot eluraló anyagiasság, a gazdaság mindenek felettiségét hangoztatja. Annak alapkövetelményeként sulykolják a köztudatba a fenntartható fejlődést, persze mint pénzügyi fogalmat, pedig ez minimum „Makó Jeruzsálem távolsága”. E korlátozó felfogás hosszú távú következménye lesz a teljes összeomlás – benne a gazdasági is –, az út a semmibe. Csak egy példa. A föld légkörének szennyezése növekszik. Nem jó. Globálisan, országonként korlátozzuk a szennyezőanyag-kibocsátást, sőt kvótákat állapítunk meg. Jön a gazdasági lobbi. Üzleteljünk, adjuk-vegyük jópénzért a kvótákat. Eredmény. Globálisan nagyságrendileg a szennyezőanyag-kibocsátás változatlan. Hurrá, kürtölik világgá, gátat vetettünk a környezetrombolásnak. Közben bizonyos gazdasági körök, pénzügyi fejlődést mutatnak ki, de az útirány továbbra is ugyan az marad.
Tudomásul kéne venni azt is, hogy a fenntartható fejlődés az állandó növekedéssel sem azonos. Az egész világegyetem, a bolygónk, az azon lévő élővilág folyamatosan változik, fejlődik. Ha ebben nem a legjobb tudásunk szerint harmonikusan, az esetleges változások lekövetésének időt hagyva veszünk részt, akkor ugyan elérhetünk valamiben növekedést és fejlődést, de az véletlenül sem lesz fenntartható. Fejlődjünk, de mértéktartó, korlátozó, ne mindenáron való módon. Kis lépések taktikájával haladjunk. A kicsi is szép, a kicsi is jó, sőt. Talán akkor lesz időnk és lehetőségünk rátalálni arra a megváltoztatandó világra, amely nem fog reményeink szerin összeomlani.
Végül még az apropóról. Mindaddig amíg e témát nem kezelik a lényege és súlya szerint, – ne tévesszenek meg Római Klub, Európai Unió, ENSZ látványos összejövetelei, nyilatkozatai – túl sok energiát és időt kár reá pazarolni. Igen a kérdés nagyon-nagyon fontos, de kezelésének jelenlegi módja alkalmatlan arra, hogy belátható időn belül érdeminek ítélhető változásokat tudjon kieszközölni. Az a felmérhetetlen szellemi energia, ami eddig befektetésre került, talán azért valamikor még hasznosulni fog.
Na, akkor most elmegyek és iszom egy pohár úja hasznosítható üvegből kitöltött biobort!

(*Forrás: Dr. Hajnal Klára)