Hát vegyünk új lendületet, kezdjük el ismét, egyre vigyázzunk, legyünk pontosak, mint bizonyos KaZo programozó, aki - némi segítséggel - ráunt, hogy örökké csak hülyékkel és önteltekkel veszkődik. Más ilyenkor legyint, hogy ó, dicső depresszió, szarom rá, hát még úgy nem volt, hogy jó lett volna..., és újabb primitív folyamat ábrát írt, pontosan, méretre igazodva az elképzeléseihez, de KaZo nem kiáltott, nem legyintett, csak letette az isdn telefont, hogy akkor én most megöngyilkolom magam.
Elővette hát a centimétert, s bár pontosan tudta a nyakméretét, azért egy utolsót mért, gondosan megtervezte a hurkot a nyakára, hogy tévedés ne essék, ma ez lesz a munkája. Szétnézett KaZo a háznál, hogy miből legyen a hurok, ami utoljára a nyakára simul, és lesz szíves kiszorítani belőle a szuflát, hogy KaZó haláltusájában elrebeghesse, hogy "finita la commedia", mert KaZo, mint tisztességes pipsóba járó ember tudta, nem szabad kétségben hagyni a nézőt, hogy ez az ember, aki ottan fityeg a kötélen: vajon befejezte-e földi pályafutását, vagy sem?
Legelőbb egy kötelet keresett KaZo, akkurátusan hurkot kötött belőle, annál prímábbat dr. Kotász sem rittyenthetne, majd megrázta az okos tizenkilencéves fejét, hogy fúj, kötél, mint valami durva pontyhorgász, hát nekem mégiscsak van ipari iskolám. Aztán KaZo pillantása az egérzsinórra esett, hogy ez a mesterséghez tartozik..., hogy fejet csóváljon, hát allergiás vagyok a zsinórra, meg tele lesz a nyakam kiütéssel, mit gondolnak majd a boncmesterek rólam?
Így vette sorra a különböző holmikat, hogy miből kösse a hurkot, és vetette is el, hogy nem, az azért hozzám méltatlan, hogy megint bőgni kezdjen, de még mennyire nincs értelme az életének, még meghalni sem tud nyugodtan..., és míg gőgicsélt eszébe ötlött, hogy az épp megszáradt nadrágjára akasztja fel magát, az mégiscsak stílusos. KaZo élt vasalt a nadrágba, az egyik szárát a kampóba szúrta - ahol egyébkent a csillárra biggyeszkedik -, a másik szárából hurkot kötött, hogy a fejét abba bújtassa.
De alig végzett, a tükörbe pillantott, hogy jesszusom, csíkos a nadrág szára, rajtam meg kockás ing van, mégiscsak szörnyű - a szekrényhez lepett, hogy a nadrághurokhoz megfelelő inget válasszon..., és akkor a szemközti ház ablakából H. Hajnalka is figyelni kezdte a mestert mit művel, s hogy öltözködik..., hogy áll a székre és teszi a fejet a hurokba..., és hogy dugja ki a nyelvét, hogy aztán mindent visszacsináljon, hogy H. Hajnalka jobban lásson, kihajolt az ablakon, ...még jobban kihajolt, ...még jobban... még jobban, hogy ragyogó ívben kizuhanjon a flaszterre, s hogy az örökké "szolgálatkész" KaZo ugorjon át, hogy segítsen rajta, de a nyakában lévő csomóról megfeledkezett, és ha a nadrág szára időben el nem szakad, hát megfullad tőle...
Ám a gatyaszár szakadt, hogy KaZo az utcára szaladjon, a kezét összecsapja, hogy te jó szagú harmatgiliszta... és kiabáljon, hogy emberek, segítség, haláleset van..., és aki csak arra járt, annak mind elmutogatta, mi történt..., de egyszer olyan jól sikerült elmutogatnia, hogy egy kukáskocsi fellökte KaZót, és a kiérkező mentők hirtelen nem is tudák, kit istápoljanak előbb, kit lökjenek először a hordágyra, mivel KaZo úgy negyvenhat kilóval könnyebb, mint H. Hajnalka, őt választották..., és KaZóba injekciókat löködtek meg infúziót..., hogy amint KaZo jobban lett, megigazította magán a ruhát, az ing nyakát begombolta, hogy hahó, fiúk, hát vigyázzunk a részletekre, pontosság mindenek előtt. /1999./

(Forrás: Ekker)