Esik is meg olvad is, meg újra lékfurókeresés van a listán, szóval megint tél. Akkor meg ünnepek. Ez persze szép csak ma este kinyitottam egy dobozos Guinness-t és megértettem, hogy milyen is lehet a zacskós bajai halászlé és még az elő ünnepi hangulat is elszállt. Ráadásul eszembe jutott a nyugdíjas halőr esete, amit még szeptemberben hallottam.
Előzményes az ügy, tavaly karácsonykor Pontyossyné Valika – aki egyébként legendás türelméről –, ledobta magát a parkettre, előbb a haját tépte, majd dobott egy ragyogó epileptikus rohamot, de olyat, hogy habzott a szája, kis híján a nyelvét is lenyelte, közben nem szűnt hörögni, hogy Mihály, Miháááááály, te állat, hát miért van az, hogy nekünk semmi sem sikerül. Miért mondod ezt, szívem, vonta meg a vállát Mihály, aki közben rájött, tényleg volt kis kalamajka, ...kezdődött azzal, Pontyossy eldöntötte, semmit nem hagy az utolsó pillanatra, és már nyár közepén - telepítés után - megvette a fenyőfát - ami nem tűnt éppen frissnek, - tulajdonképpen múlt télről maradt -, de gondolta Pontyossy, fa az is, ...és locsolgatta is a garázsban, de hiába, lehullott róla minden tüske és minden gally, hogy olyasképpen festett, mint partvis nyél fej nélkül, ...hát elment Pontyossy újra fáért, ezúttal egyenesen ültethető, földlabdásat szerzett, hogy kurjantson, most száradj ki genya, ha tudsz, ...és nézegette a kis fenyőt, hogy milyen jól érzi magát a garázsban, ...nem mondjuk, előbb fakulni kezdett, majd mint magára adó asszonyka - aki hol szőkének, hol vörösnek, hol barnának, feketének mutatja magát -, az ő fácskája szépen rozsdásodni kezdett, majd nézett úgy ki, mint amire ráomlott a míniumfesték, és ugyan Misi bá próbálkozott győzködni asszonyát, hogy nem baj az, ezidaig zöld fánk volt piros díszekkel, most piros lesz zöld díszekkel.
De Valikának ez nem tetszett. Valikának az sem tetszett, hogy  Mihály szerzett egy tuját, hogy no, Vali, hát kinek van ilyen fája. Nekünk sem lesz, mondta Valika - ...és ezt mondta, amikor Mihály bonsai-al kísérletezett, hogy hinnéd, Valika, hét éves a fenyő es mindössze nyolc centi, rálökünk egy izzót meg egy szaloncukrot, és kész is; a csodánkra fognak járni. Ne járjanak a csodánkra, ellenkezett Valika, és Mihály belátta, csak semmi - apelláta, így fát vett, egy ragyogó sarokfát, aminek hátrafelé nem is volt terjedése, - úgy simult, illeszkedett a bútorokhoz, mintha onnan nőtt volna ki, ...csak kis hibája volt a fának, örökké pofára esett, és Pontyossy különböző tipliket csapkodott a falba sőt oda is csavarozta hogy omlott a vakolat, de a fa állt, mint Katiban a gyerek, ...és akkor szólt  Valika, hogy a sarokban Mihály, a fa nem lesz jó, mert milyen fa az,  amelyik a falnál áll, a fát körbe kell járni, körbe kell rakni ajándékokkal, ráadásul ott a fa, ha gyertya ég rajta, kormozza a falat, ...hát leszerelte Mihály a falról a fát, a réseket, lyukat eltűntetve felrakta oda a gépiperzsát, hogy iszláméknál is ez a szokás, ráadásul nem kopik a szőnyeg.
És akkor elment Pontyossy egy új fáért, ami körbejárható, és teljes két napig kereste az éppen megfelelőt, ...és tálalt is olyat, amilyen csak rajzoskönyvekben látható, aki látta, a kezét összecsapta, hogy jesszusom, hát ilyen szép nincs is, ...és akkor elindult vele hazafele Mihály, hogy a fa nehezen fért fel a buszra - no, néhány ágacska le is tört, ...és csodálkozott Mihály, hogy szállt fel a buszra, mert már a harmadik kört utazta, de sehogyan sem sikerült lekászálódnia, akkor aztán nagy lendületet vett, és préselte le magát a buszról, aztán a fácskáját kezdte efelé rángatni, hogy gallyak törtek, a teteje csálé lett, hogy lökhette az egészet Mihály a kukába, de látta, őt azért az Isten jókedvében teremtette, hát véletlenül éppen a piacnál járt, ...hát megencst beállt a sorba, hogy rájöjjön, még egy ilyen szép fája nem lesz, hát vett egy kevésbé szépet, hogy okulva az előzményekből, persze buszra nem szállt, taxit rendelt, annak a csomagtartójára rakta a fát, és békésen hazáig hajtatott, ott fizetett, ...és csak akkor vette észre, nincs meg a fa, uram, nem kötötte a csomagtartóhoz a fát, kérdezte, Mihály, ...mondta, hogy kössem oda, csodálkozott a sofőr, ...hogy ismét a piacra mentek, és Mihály kihúzott a kupacból egy fát, jó erősen a csomagtartóra kötötte, olyan erősen, két oldalág összetört, de azért az még így is jó fa volt, ...és Mihály otthon faragni kezdte a fát, ...és esni kezdett az eső, haá az előszobában folytatta a faragást, és a balta megcsúszott, és a balta két követ gyorsan összetört, hát Mihály a falról lekapta a gépi perzsát, a lyukra lökte, ...és faragta tovább, de már bent a szobában, hogy a balta megszaladjon, és a parkettába rést ütött, ...és azt a rést ügyesen megrakott zselés szaloncukorral betömködte, ...faragta tovább a fát, és rájött, így meg lötyög az a tartóban, hát feldobta a fát az asztalra, és a széles fejű lemezfűrésszel nyesni kezdte, ...és csodálkozott Pontyossy, milyen könnyen szalad a fűrész, hát miért nem ezzel kezdte, ...és később is csodálkozott Mihály, milyen nehezen halad, és mire végzett, a fa alja lepottyant, bizony vele pottyant az étkezőasztal szele is , egy jó tizcentis darab, ... de Mihály nem esett persze pánikba, annak még nem volt ott az ideje, ezt a leesett darabot százas szegekkel visszaütötte a helyére - nem lett a munka tökéletes, az egyik szög, mielőtt elgörbült volna, az asztal lapját átfúrva lefelé kandikált, míg a másik szintén görbülés előtt szépen felül állt ki az asztalból, így Mihály szellemesen ráborította a karácsonyi abroszt, hogy ami nem látszik, az nincs is, ...és újra az erejét a fenyőfűrészelésnek szentelte, ismét  úgy megfaragta, hogy az túlságosan jól sikerült, ...és akkor már nem farigcsálta tovább, rongyot tekert rá, hogy így majd illeszkedni fog a tartóban, ...de még mindig nem illeszkedett, hát locsolt a rongyra vizet, hogy majd  megszívja magát, és akkor nem fog lötyögni, ...és öntötte a vizet, ...és a rongy megszívta magát, ...és a fa állt, ...és Mihály óvatosan díszítette, ...és már nem is volt olyan óvatos, ...és elkészült Mihály, és a fa meg állt, ...és sóhajtott Mihály, hogy akkor kész, ...de a fa lassan dőlni kezdett , majd gyorsabban dőlt, hogy valamennyi disz ripityára tört, ...és Mihály új fáért ügetett és új díszekért, ...és taktikát változtatott, hogy a parkettát felszedte, a fát ebbe állította, és körbeöntötte betonnal, hogy a dereka majd leszakadt, nyolc órát guggolt a fa alatt, hogy a beton jól megkössön, ...de állt az mint a parancsolat, ...feldíszítette Mihály, csodálkozott, fa hogy tud ilyen szép lenni, ...és akkor szólt az asszonya, Mihály, mégiscsak jobb lesz a fa a sarokban, toljuk oda, …és igen csodálkozott Valika, hogy az egyszerű művelet, mint fenyőfa arrébb tolása, miért tart ilyen sokáig, és ugyan minek ahhoz fűrész, ...de hozzászokott már a halőr bolondériájához, hát hagyta, Mihályt hadd fűrészelgessen, ...és ahogy fűrészelt, potyogtak a díszek, és amikor kidőlt a fa, az összes össze is tört, a szoba közepén pedig facsonk éktelenkedett, amiben persze asszonykaja, ahogy hozta be a karácsonyi halászlét, meg is botlott, hogy forró levesestállal együtt a fába zuhanjon, hogy ne tudja eldönteni, hogy a leves égetése vagy a fa tűleveleinek a szúrása faj jobban, …esetleg az, ahogyan bedugták az izzókat, előbb a drót kezdett sercegni, majd a fa is, hogy persze égjen az is, ...és akkor mondta Valika az elhíresült mondatot, hogy miért van az, hogy nekem épp egy halőr jutott ...az a hülye Kati az oka, aki a mellettem lévő gépen dolgozott a fonóban és mikor vacilláltam harminc éve az esküvőn, azt mondta, menj hozzá, a halőr az már majdnem halbiológus.........

(Forrás: Hinta)