HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2010.10.29. 23:58 Voporto

ELMENT

(esetlen gondolatok)

Elment barátom, inspirátorom, mentorom Hinta (Attila), a blog Hintamestere. E planétán, több mint harminc éves kapcsolat fűz hozzá. Ifjú titánként találkoztunk össze, mikor még csak próbálgattuk magunkat megtalálni a nagybetűs élet színpadán. Attila zseniális, sziporkázó elméjű, szeretni való és mérhetetlenül szeretetre vágyó, bohém ember volt.
Az előbbi igeidő, valójában téves. Ő, amerre járt-kelt, s akiknél többször megfordult, otthagyott magából mindig valamit. Valamit, ami akaratlanul belénk épült, s ott tovább él velünk. Sokan ezt nem is tudják, vagy tán nem hiszik, de felismerik majd egy-egy későbbi mondatukban, cselekedetükben. Legyen az akár műszaki, természettudományi, művészeti, netán széptevészeti, gasztronómiai, vagy horgászati ténykedés, Ő bizton ott van, s ott lesz velünk.
Férfi ember lévén, tán még magának sem vallotta be igazán, de kimondhatatlanul sóvárogta a szeretetet. Ennek érdekében képes volt hihetetlen energiákat megmozgatni, s ha úgy érezte nem járt sikerrel, az bár mélyen eltemetetten, de fájdalmas sebet ütött rajta. Ilyen azért volt egy néhány, pedig aligha akadhat a családja és baráti körében bárki is, ki ha hozzá fordult, letlégyen bármi is, ne mozdult volna azonnal, s ne tette azt, ami tőle telhető. Nagyon sokszor, még szólni sem kellett, mert már tudta, érezte, előre mit kell tennie, s mindezekért cserébe titkon csak szeretet várt, remélt. Meg is kapta, oly sokan szerették, de úgy hiszem, az számára sosem volt elég.
Jókedvű csibészsége nem ismert határokat. Bensőjéből fakadó vidámsága, magával ragadott minden baráti társaságot. Dumált, sztorizott, ugratott, s mindezt olyan, a csak is rá jellemző lebilincselő módon és modorban, hogy hatása alól nem volt menekvés. Se szeri, se száma a jópofa történeteknek, melyek – természetesen nem véletlenül – vele megestek. Számtalan kiötlője Ő maga volt.
Páratlan vitalitással, elképesztő kreativitással, tudással és ismeretanyaggal rendelkezett, mellyel sohasem kérkedett. Minden problémára, gondra – legyen az sajátja, vagy másé – villant, s rögtön volt ötlete a megoldásra, sőt több is. Úgy tűnik, most azért rajta is kifogtak, de nem. Hónapokkal ezelőtt, a betegséggel küzdve, egy beszélgetésünk alkalmával mondta: Lassan ugyan, de kitisztult előtte a kép az útról, melyen tovább kell majd haladnia, az egyáltalán nem félelmetes, s csak még keresi hozzá az „alkut” a fentiekkel, ahogy Ő fogalmazott. Megtalálta!
Napokkal ezelőtt aztán döntés született, és nem küzdött tovább, vágyott már a szabadság után. Szeretettjeitől elköszönt – még ha ők azt, nem is mindig így érezték –, és az adott pillanatban elindult az úton.

A Jó Isten vezesse lépteidet Barátom!

 

4 komment

Címkék: hintamester


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr302409005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

marosi50 2010.10.31. 07:54:37

R.I.P.
Szeretem az irásait,már a második műtétjénél érezte...

Karesz.h 2010.10.31. 10:31:08

Ha szabad hozzáfűzni valamit nekem is,nekem esküvői tanúm volt 1983.-ban.Nagyon sokat marhultunk és rengeteg időt töltöttünk együtt,nem is lehet itt elmondani milyen volt .Igazi reneszánsz ember,jó barát....
A kínaiak szerint nincs pótolhatatlan ember,mert ha beledugod az ujjad a vízbe majd kiveszed,nem marad luk utána.
Szerintem nem ismerték Attilát.

Karesz.h 2010.10.31. 10:52:31

„Elviszed, Uram, rendre mind az élőket, és nagy haragodban megtetézed a büntetésünket. Nem lehetünk immár együtt a halottainkkal sem. Add vissza bár a halottainkat, Istenünk, és mi helyetted is feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Mit teszel velünk, mit teszel? Az élőket messzire viszed, halottainkat ismeretlenségben tartod, hogy ezzel is növeld a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne láthassák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod szélfútta bogáncsok sorsára? Miért? És ha már így jársz el mivelünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával sújtasz bennünket. Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótornyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben. Ne mondd, ne mondd nekünk, Uram, hogy Te is egyedül vagy, mégis be szépen hallgatsz. A te hatalmad, Uram, a hallgatás. Miért téveszted azt öszsze
a mi kényszerűségünkkel? Szelídítsd meg, Istenünk, a hótornyaidat, és add vissza nekünk a kiáltás, a segélykiáltás jogát, hogy felemelt hangon szólhassunk a mi gyermekeinkhez! Vedd el tőlünk, Uram, a hallgatás kötelességét. A némaság maga is hangosabb és vidámabb nálunknál a mi hegyeink között, ám annál sajogóbb idebent a szívben, amit nincs akihez fölemelni… Ámen.”

Kocapecás 2010.12.04. 14:29:15

Kedves Attila!

Csak most szereztem tudomást létezési síkod - dimenziód megváltozásáról. Legyen neked könnyű az örök körforgás.

Imre és Erzsébet.