Hétköznapi Rodin ne dühöngj, a trenddel szemben mit szűkölsz!
A szemeteszsák anyaga olyan vékony már, hogy a tíz centiről bele ejtett almacsutkát sem bírja ki; a tejnek nevezett valami a lejárati határidő előtt jóval megbuggyan, pedig természetes anyag már szinte nincs is benne; a bolti felvágott bár ménkű sós, mégis pár nap után zöldülni kezd, mint a tavaszi legelő; a zsák belsejében a krumpli rothadt, hisz még a legszükségesebb tárolási körülményekre sem áldoztak; az elektromos kávédaráló rendszeresen megszorul, mert nem képes a normál szemeket sem összezúzni; a mínusz 20 fokig fagyálló ablakmosó folyadék, már mínusz 2-3 foknál belefagy az autóba olyan híg a lötty; a csicsás csomagolású facsavar anyaga annyira silány, hogy keményfába behajtani nem tehet, mert a feje letörik; az ajtózár rugója egy évet sem bír ki, biztos zavarta a használat, nem arra tervezték; a méregdrága óber-hiper energiatakarékos égő még tíz perc után sem képes teljes fényerővel világítani, de legalább háromból egy rövid időn belül megadja magát, aztán sorban a többi; a mobil telefon akkumulátorát kettő, a telefont legjobb esetben három év múlva – persze, ha használója kezdetektől fogva bele törődött, hogy programjai rendszeresen kiakadnak – ferde hajítással kidobható, mivel szinte használhatatlan; a szerelési munkára mesterembert hívunk, késve megcsinálja, ám nemsokára vadászpuskával kell üldözni, hogy jöjjön javítani; az üzletben az eladókat kár szinte kérdezni, mivel többsége nem ért hozzá, szakképzetlen; a szolgáltató fűt-fát megajánl és látványosan igazol, szerződünk, ám mikor igénybe vesszük kiderül, nem azt, nem úgy, nem annyit kaphatunk……….
Ez van, és kész. Arccal a pocsék felé! Teljesen mindegy, hogy mit gyártunk, mit csinálunk, legyen értelmes és értékes, vagy értelmetlen és éréktelen, netán még káros is, s agyament dolog, egy a fontos, mennyit lehet vele kasszírozni. A lényeg pedig, hogy a haszon, a profit már nem lehet elég, a profitmaximalizálás az egyedüli cél. Aki nem így gondolkozik, azt többségében élhetetlen hülyének, de legalábbis lesajnált bolondnak nézik.
Állítsunk elő bármit, de a lehető legolcsóbban és a legkevesebb ráfordítással, s ha kell, simán verjük át a másikat és adjuk el a lehető legdrágábban. Aztán, ha már jól „megdolgoztuk” a piacot, fokozott szemfényvesztés – reklám, dizájn, tanúsítás – mellett nyugodtan ronthatjuk a „termék” minőségét, csökkenthetjük az előállítás költségét, tovább növelhetjük a profitot. Ez a folyamat végletekig persze azért bukás nélkül nem fokozható. Így a művelt okosabbja nem várja meg a befuccsolást, hanem új, újabb pocsék „termékkel” áll elő. Etet, és tovább kaszál, azaz profitál. Ugye világos tehát, hogy a célunk megvalósításának eszköze – arccal a pocsék felé. Hétköznapi Rodin, a trend már ilyen. Bár vannak még kivételek, s törekvéseik tiszteletre méltóak, ám számuk egyre csak csökken-csökken, de nem kell törődni velük.
Vagy talán mégis? Lehet, Ők tudnak valamit?