Egyszer a hegy tetejéről nézel le diadalmasan a világra, másszor a völgy mélyéből tekintesz kétségbeesetten felfelé; a sors, mint kényes úri dáma, ugyanazzal a finom érintéssel emel az égbe, mellyel letaszít a feneketlen mélységbe. S noha próbálod megismerni, szeretnéd előre…
Utolsó kommentek