A felső légúti fertőzés a megfázás orvosi elnevezése. A megfázás az orr és a torok egyszerű fertőzését jelenti. Normál légzés esetén a levegő beáramlik az orron, majd a légcsövön keresztül továbbhalad az egyre kisebb légutak felé. A légző szervrendszer szinte minden szakaszán találkozhatunk olyan mechanizmusokkal, amelyek megakadályozzák, hogy kórokozók és organizmusok juthassanak be a külvilágból. A védőmechanizmusok egyike az orr belsejét borító nyálkára épül, amely útját állja a légutak felé igyekvő baktériumoknak. Ezután a csillószőrök távolítják el a szervezetből a nyálkarétegben megakadt baktériumokat. Amennyiben a baktériumok mégis átkerülnek ezen a védelmi mechanizmuson, továbbhaladnak a légutakon, és a léghólyagokba juthatnak. Itt azonban a védekező rendszer egy további elemével, a fehérvérsejtekkel találják szembe magukat. Ekkor megjelennek a megfázás szokásos tünetei: gyulladás lép fel, a nyálkahártyák megduzzadnak és érzékennyé válnak, a beteg tüsszögni kezd és torokfájása lesz. A felső légúti megbetegedések közvetlen érintkezéssel, levegőben terjedő kórokozók útján, illetve fertőzött felületekkel való érintkezés során terjednek. Úgy döntöttem, nekem ez van.

Az őz testhossza 95-140 cm, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 1530 kg, Kelet-Európában és Szibériában jelentősen több lehet (50 kg-ig). A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Eltekintve az Európába betelepített muntyákszarvastól és a Kínából idekerült víziőztől, nagyon finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az õz a szarvascsoport legkisebb európai képviselője. A bak agancsait okt. vagy nov. veti el és márc. nőnek ki az újak. Párosodása jul. közepétől aug. közepéig tart, de a termékenyített novemberig pihen. A fiatalok 10 hónapig a családban maradnak, aztán elszélednek és 14 hónapos korukban ivarérettek. Húsa ízletes, bőrét és szőrét is felhasználják. Na most nekem ez is van.

Hagyjuk ezt a H1N1-et – Hadházi azt mondja rá hini – bár a chip beoltás kétségtelenül nagyon vicces volt. Legyen elég annyi, hogy felső légúti fertőzés. Szerdán délután döntöttem, hogy hazajövök és hétfőre gyógyulok meg. Láthatóan menni fog. ( bár ez is igaz ) Ki nem mozdulok, de azért túrok a mélyhűtőben és őzcombra bukkanok. Nem is rég került hozzám.
Nézegetem, ma a kiolvadt combot s miközben lehártyázom, döntök. Vaslábosba teszem, ráöntök kb. negyed liter balzsamecetet, melléteszek vagy két fej fokhagymát, sózom, tárkonnyal szórom, ( szárítottal, basszus ) két fej hagymát negyedekbe vágva, kockára vágott krumplit és pár felkarikázott sárgarépát, borókát, babérlevelet, borsot. Majd felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Száz fok alatti sütőbe tettem délelőtt tízkor. Este hét körül fogom megnézni, szerintem akkor lesz jó. Aztán a zöldségeket félre rakom, a húst külön tálra a levet meg besűrítem, kukoricakeményítővel aztán a húsra öntöm. Még fél hat sincs. Addig Váncsát kell olvasni, mit is ír a vadakról. Ettől merengő leszek és én is innék valamit.

Magányos őszi estéin Kantont lapozgatja Wildschwein úr olykor megáll közben, könyvét félreteszi, kortyol, szivarra gyújt, elborong. Vajon mi készteti poétikus merengésekre Wildschwein urat? Gyerekkori falusi telek idéződnek fel emlékezetében. “Kemencén / Sül már a Fácán, rotyog a káposzta fazékban“ Ahogy a jó Virág Benedek oly lényeglátóan megfogalmazta volt. Való igaz, a fácánok kemencében sültek, füstölt szalonnával gazdagon megtűzdelve, aranypirosan kerültek ki onnét, és kockaburgonyával meg almapürével körítve jelentek meg az asztalon oly szépen mint ami“teljesen a külső megtekintésre való“ Csak a sörétre kellett vigyázni, a lőtt fácán húsában bárhol előfordulhat sörét, az ember ráharap, aztán egy őrlő foga oda. Wildschwein úr felidézi a sörét kiköpködésének szertartását, de máris új fogalom merül föl az emlékezetében a budi. A vadászok azt tanították, hogy a fácánt tollában kell felakasztani, és addig maradjon, úgy amíg le nem esik magától. Wildschwein úr anyja a tornácon aggatta fel a fácánokat, de az ortodox vadászfeleségek ezt nem tartották helyénvalónak, szerintük ugyanis a fácán felakasztásának egyedüli alkalmas helyszíne a budi. Wildschwein úr ezzel a problémával több mint negyven éve viaskodik. Egyfelől van a fácánban valami könnyed, légies mozzanat, ami rajta kívül talán csak a fogolynak és a fürjnek a sajátja, nem zárható ki, hogy közülük is a fácán a legízesebb;másfelől vannak a fácánhoz kapcsolt kultúrtörténeti asszociációk. A Fászisz (ma Rioni) folyó, amiről a fácán a nevét kapta. Kolkhisz (a közönséges fácán tudományos neve: Phasianus colchicus), a mitikus antik birodalom a Fászisz völgyében, Médeia otthona. A budi. Wildschwein úr szerint nem lehet egy madarat, amely a nevében Kolkhiszt őrzi, felakasztani a budiban. - más kérdés, hogy manapság nem lőtt, hanem tenyésztett levágott, kopasztott fácánhoz jut a magyar, ezt a madarat eleve nem kell akasztani, amúgy meg ma már budi sincs. A himalájai fényfácán dereng föl előtte, feje és torka fémeszöld, farka narancssárga hasa fekete, szárnyai bíborszínűek, háta zöldesarany, és átható,transzcendens, túlvilági fénnyel ragyog. Hogy egyébként mit művel az agyafúrt indus a himalájai fényfácánnal, arról Wildschwein úrnak vannak bizonyos fogalmai. Koppasztásra például nem sok időt fecsérel az indus, ő egyszerűen megnyúzza a fácánt, aztán félbevágván laposra klopfolja, megszurkálja, majd joghurtból, sáfrányból, fokhagymából és reszelt hagymából álló pasztával dörgöli be, öt-hat óráig állni hagyja, aztán kevés vízben puhára főzi. Közben előkészíti a piláfot, először némi nagyon finomra darált bárányhúst fog mentával és borssal vajon megdinsztelni, majd ezt rizzsel és elegendő folyadékkal megpárolja, amikor kész, öntött vas lábasba rakja a felét, arra jönnek a fél fácánok, koriánder, szegfűszeg, fahéj, kardamom, szezámmag, rá a másik réteg rizs, a tetejébe a fácánok főzőleve és némi olvasztott vaj, aztán megy az egész a kemencébe, egy óra múlva jó. Wildschwein úr váratlanul késztetve érzi magát arra hogy másnap a vásárcsarnokba siessen, ott általában van fácán amit Wildschwein úr megsüthetne, de előbb konyakban pácolt kacsamájjal és erdei gombával megtöltené, megtűzdelné, Cumberland mártással fogyasztaná, előételnek mondjuk, lazacfelfujtat csinálna, utána pedig egy szelet stilton sajt és egy pohár portói. Persze lehet hogy se kacsamáj se erdei gomba, de fácán akkor is van, ez esetben Wildschwein úr félreteszi a melleket, a madarak többi részét lebőrözi és kicsontozza, a nagyon finomra darált színhúst hámozatlanul puhára sütött és héjukból kinyomott fokhagymagerezdekkel, friss zsályával, tejszínnel és friss kiflimorzsával dolgozza össze, mindezt a mellek bőre alá tölti, majd szalonna szeletekbe burkolja a melleket, a sütőbe pirosra süti, a szaftot pedig mazsolával forralja ki. Sajnos azonban egy ilyen vacsorához már tölgyfa borítású asztal kéne, sevresi-i porcelán, Rundell, Bridge and Rundelltől származó ezüst és akkora asztal, mint egy repülőtéri kifutópálya, továbbá alkalomhoz illő hölgytársaság, ez utóbbi arról ismerszik meg, hogy nagyestélyiben ül a kifutópálya túlsó végén, és Wildschwein úr konyhaművészetének hatására egyik orgazmusból a másikba esik, de titkolja, kéjes nyögdécselése alig hallható, szemei is csak a legszükségesebb mértékig forognak. Fennszóval magasztalni majd a vacsora végeztével fogja Wildschwein urat, utána elillan. Wildschwein úr pedig elhelyezkedik a hintaszékében a konyakja és a szivarja mellé, azaz ugyanazt műveli,amit e pillanatban, ha pedig e két állapot nem különböztethető meg egymástól, akkor lehet hogy a fácán nem is a jövőben, hanem a múltban fekszik.