Szomorú szívvel tapasztalom, hogy az idő múlásával egyre jobban fényüket vesztik az ünnepek. Gátlástalan módon reájuk telepedik s elhatalmasodik rajuk az üzlet és a politika. Pedig egy közösség megtartó erejének egyik alappillére a múltja, - az öröme, bánata, küzdelme, fájdalma, sikere, bukása. És természetesen, az ezekre való emlékezés,  méltóságteljes, illő megemlékezés.

Március Idusa, azaz közepe, nekünk magyaroknak nem a (köz)ismert történelmi eseményt, Julius Caesar meggyilkolását, s nem egy régi római tavaszünnepet, Anna Perenna ünnepét jelenti, hanem 1848. március 15-ét a nemzet forradalmát, történelmünk dicsőséges napját.

Mikor is, a „márciusi ifjak" vezetői - Petőfi, Vasvári, Jókai, Bulyovszky - kiáltványt írtak, melyet felolvastak a Pilvax kávéházban, ahol Petőfi elszavalta versét is, a Nemzeti dalt. Az egyetemeket végigjáró ifjúság, s a hozzájuk csatalakozó tömeg a Landerer és Heckenast nyomdájához vonult, s nyomda vezetői engedtek a követelésnek, és hamarosan megszülettek a szabad magyar sajtó első dokumentumai - a Nemzeti dal és a 12 pont nyomtatványai - amelyet azonnal szétosztottak a tömegnek.

 A Nemzeti Múzeumnál népgyűlést tartottak, majd a tömeg a városházához vonult, hogy a Tanáccsal elfogadtassa a 12 pontot, amely azt meg is tett, sőt választmányt bízott meg a Helytartótanáccsal való elfogadtatással. A megyei alispán, az alpolgármester és Klauzál Gábor vezette küldöttséget a Helytartótanács alelnöke, Zichy Ferenc fogadta. Miközben az országgyűlés küldöttsége Bécsbe vitte a felirati javaslatot, a megfélemlített Helytartótanács beleegyezett a cenzúra eltörlésébe, a nemzetőrség rendfenntartási jogába, és Táncsics Mihály szabadon engedésébe. Az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette: Kossuth korábbi felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás azonnali megvalósítását is. Bécsben pedig Ferdinánd császár az országgyűlés küldöttségének megígérte, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak.

”Legyen béke, szabadság és egyetértés”, „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” jelszavaival egy nemzet harcolt a felemelkedéséért, az önállóságáért! Ez volt tehát 1848. március 15-e, s nem az, amit ma a politika a médiákon keresztül reánk zúdított, ahol csak az ünnep lényege és tartalma volt a leglényegtelenebb.