Felhívom Műtannint, hogy mit tud Maulról. „Miért ?” Mert odamegyek trezor bálba és hát ugye nem vagyok egy Voportó aki a borokat meg minden. „Hát ittam már, bazdmeg de nem estem hanyatt.” Így indultam el, hogy azért a társaság majd legalább. Aztán hanyatt estem.

Telefonoz a jövőbelátó közgazdász, hogy mennénk-e trezor bálba, Villányba. Az mi ? Villány ? Nem, a trezor bál. A jobb borászok trezorokat tartanak fenn pincéikben, amik tulajdonképpen elkülönített falfülkék többnyire, mely a bérlő nevét viseli és egy meglepően baráti összegért (Maul Zsoltnál)  minden évben számos palackot helyez el benne a legjobbakból. A trezor tulajdonosoknak pedig bált rendez, így télutón ahol bemutatja a legújabb borait. Ha nem a jövőbelátó közgazdász hív eszembe se jutott volna, hogy órákat utazzak egy borkóstolóért, de a különleges társaság vonzása erősebb, mint egy fekete lyuké. Koradélutáni érkezés és a panzióban pozícióink megerősítése után egy leves vagy ilyesminek induló ebéd súlyos dőzsölésbe csap át. Annyira jó a konyha, hogy nincs menekvés. Így nem túl nehéz utána szundikálni egyet szállás teszt címen.
Este hétre megyünk vissza a pincébe. A panzió remek szolgáltatása, hogy kisbusszal visznek, hoznak. Élünk vele. Három helyiségben zajlik az esemény. Megkönnyebbülök, mikor kiderül, hogy nem a zenész által bázisnak használtban van az asztalunk. Mondjuk szerencsére nem az a tipikus duó akik azért vannak egyforma ingben, hogy mindenki tudja, ugyanazt a számot játszák. 2008-as Rosé Cuvée vár az asztalon, csak bemelegítésnek. Persze írhatnék itt a későbbiekben elképesztő szófordulatokat borokról, citrusba hajló illatokról meg a fene tudja, de mivel konkrétan nem értek hozzá ezért nem blöffölöm szét a posztot. Csak felsorolom és megjegyzem, hogy annyira, de annyira jó volt mindegyik, hogy hanyatt estem.   Maul Zsolt mikrofont ragad és a Pinot Noir Reserve 2007-tel indít. Vadpástétomot hoznak hozzá fűszeres pitében. Na, ez jellegtelen súgom halkan. Felesleges suttogni, mert a lehengerlő ügyvéd segítségével remek viccbe ágyazva szerintem a konyhába is behallatszik. A disztingvált főorvos nem ért egyet.

De nincs idő kibeszélni, mert máris előttünk a vadgombakrém leves bacon chíps-el cipóban. Hatása közelít a pástétomhoz, de ezzel egyedül maradok, bár a társaság nőnemű jogásza mintha az én érdekeimet képviselné. Kiválló borászunk bemutatja a ZS. Cabernet Limited 2006 szűretlen címkével ellátott palackot. Na, most esem igazán hanyatt. Hozzá konfitált vaddisznócomb szilvás hagymalekvárral, vaddisznótepertős pogácsával. Még egy hanyatt esés. Jött fel a séf mint Nurmi fénykorában. Mindezt egy Taurus Cuvée Limited 2006 szintén szűretlen követi. Valami elképesztő ! S hozzá az érlelt marhahátszín, sertés szüzérme, káposztás rétessel megvillantja a séf kreativitását. Majd jött az est koronája a Cabernet Franc Selection 2007 mondanom sem kell, hogy szűretlen formában. Hozzá chilis csokoládétorta, málnaesszenciával. Itt már menetrendszerű hanyatt esés következett. Előbb pihegtünk majd megjelenik asztalunknál a séf. Szemtelenül fiatal és bírja a kritikát. Igaz nem nagyon kap. Sokkal több a gratuláció. Majd egy laza szinte leheletnyi rock and rollozás után további borok és párlatok jelenlétében átlapoztuk nem csak a történelem jelentősebb fejezeteit, de néhány jól elhelyezett recenzió is született hírtelen. És persze megnéztük a „trezorokat” és szóra bírtuk a szerintünk hamarosan híres borászt.

A mennyiség után azt kellene mondanom, hogy közepesen bebaszva heveredtünk le jól fűtött szállásunkon, mint rút szibarita váz, de nem lenne igaz. Hideg volt.

A szibariták
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (részlet)

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;
Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.-
Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.

A szibarita szó lassan két és fél évezrede jelenti a luxusban és önmaga kényeztetésében elpuhult embert. Szibarisz dél-itáliai görög város lakói a legendárium szerint tényleg kissé túlzásba vitték a kifinomult életet, Seneca is elmesélt egyszer egy jellegzetes szibarita-adomát. Egyszer egy szibarita panaszkodott, hogy nem aludt az éjjel. Kérdék tőle, miért. Hát mert az éjjel valahogy alákeveredett egy rózsaszirom, ami felsebezte testét.
Muhahaha! - tört ki harsány nevetésben a hallgatóság.
Érdekes, hogy már csak Berzsenyi ódája alapján is azt gondolnánk, Sybaris végzetét az okozta, hogy az ellenséges hadsereg egyszerűen adott egy pofont a város védőinek, akik elpityeredtek, és átengedték szülőföldjüket az életképesebb, elpuhulatlan egyedeknek. A szibaritizmus azonban nem ennyire egyszerű, vagy talán a luxus, amire a többiek irigykedtek, igaz volt, a szibariták mégse puhultak el.
A rivális görög gyarmat, Krotón hadserege ugyanis hadicsellel volt kénytelen elfoglalni a várost. Az ostromlók tudták, hogy a szibariták imádták a lovaikat, és még dudaszóra táncolni is megtanították őket. Egyértelmű volt tehát, hogy amikor felsorakozott a szibarita lovasság, a krotóniak gyilkos dudakoncertbe kezdtek. A sorok egyből felbomlottak, kezdetét vette az összeomlás, és Itália történetének egyik legsúlyosabb vérengzése.
Sibarist Krisztus előtt 650 körül alapíthatták a dórok Itáliában, a mai Campania területén. A római birodalomban Paestum névre keresztelt települést Krisztus előtt 273-ban foglalták el a latinok, és amikor Hannibál érkeztére sok itáliai város szakított Rómával, az egykori Sybaris hű szövetséges maradt.
A Vezúv Krisztus előtti 79-es kitörésekor a város nagy része elpusztult, a terület lassan elmocsarasodott, de a hatalmas Héra-templom ma is áll. Bár a templom a legnagyobb épségben fennmaradt dór építmény, sokáig elfeledve állt, csak 1740-ben fedezték fel. Az egykori Sybaris és temploma Salerno városa felé, az A3-as autópálya battipagliai lehajtójáról az S18-as úton érhetjük el. A helyszín naplementekor az igazi.