HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2009.01.16. 11:34 Hintamester

Újházy úr és az ő levese

Fröccsöt és tyúkhúslevest neveztek el róla, de színészként ma már csak a szakemberek ismerik – az öröklétet semmiképpen sem tagadhatjuk meg Újházy Edétől. Élete és utóélete bizonyság arra, hogy a hasával is lát az ember, nincs ebben semmi szégyellnivaló.

Igaz, az 1844-ben Debrecenben született Újházy leginkább a világot jelentő deszkákról és nem a konyhából szemlélte a világot. Debreceni orvos fia volt, egy kis hajdúsági íz élete végéig megmaradt beszédében. Knabe Farkas Jeremiás A miniszter előszobájában című német nyelvű egyfelvonásosban tűnt fel, s bár a darabot már a korabeli kritika is jelentéktelen művecskének minősítette, Újházy zsenije még a kis szerepen is átütött: öreg díjnokot alakított, aki előléptetésért könyörög a miniszternek. Későbbi pályáját elsősorban jellemkomikusként futotta be: játszotta Göre Gábort, szerepelt Szigligeti- és Jókai-darabokban. A kabaré atyja, Nagy Endre így látta: "Magas, nehéztestű ember volt, aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt mondották volt. Töprengő szeme volt; a felső szemhéj alatt megbújva lesből nézte a világot és a homlok közepén mély gondolkozó ráncban folytatódott. De a karrikatúrista legbiztosabban a szájánál kötött ki; széles harcsa-szája volt, két szélén az állandó mosoly görbületével. Előrevetett alsó ajka alatt a hátravonult kicsi áll majdnem egyenes vonallal folytatódott a kurta, vastag nyakban. Mély dörmögő hangja volt és szája roppant öbléből böffenve robbantak a szavak; olyan volt a beszéde, mint a benzinmotor kipuffogása. "
Újházyban volt valami, amit a kortársak visszaemlékezéseit olvasgatva jobb híján nagyságnak nevezhetünk. "Néhány író ült ott az asztalánál s néhány színész, meg egy-két vidéki vendége, mert az ország minden részéből jöttek hozzá, hogy sütkérezzenek a barátsága s szeretete melegségében, melyet szinte válogatás nélkül árasztott minden emberére. (…) Később megértettem, hogy az a rendíthetetlen derű s az élethez való meleg bizodalom onnan származik, mert ez a kivételes és nagyszerű ember valószínűleg mindig biztos volt művészetében. Úgy képzelem, hogy mindig elementárisan hatott, lehetetlen volt neki ellenállani. És – ez megint a legnagyobb dolog – mindez nem került neki nagy erőfeszítésébe, tehát sohasem látszott meg rajta a privát életben sem a rettenetes fáradtság, mely lehervasztja és tönkreteszi a művészt" (Lengyel Menyhért). "Mesébe illő nagy kívétel, ha a színésztalentum nagy intellektusba foglalódik. A nagy ágáló művészet, s nagy intellektus szinte históriai nagysággá teszi az indivídumot. Nekünk, szegény kis magyar nációnak van egy ilyen emberünk. Újházy Edének hívják" (Ady Endre). Egy korabeli kritikus szerint: "Az életben, a társaságban épen olyan vonzó, érdekes az egyénisége, oly lebilincselő a szava, mint a színpadon. Még a banalitásokban is valami értéket sejtünk, ha tőle halljuk. Duzzogása, zsémbelése a legkedvesebbek közűl való. Dörmögései, kijelentései úgy hangzanak, mintha restelné, hogy nem tud igazán haragudni."
Ez a mackós, nehézkes ember – cseppet sem meglepően – igen nagy haspók volt, a budapesti vendéglőkben, kávéházakban szinte mindenki ismerte. Abból a tényből, hogy a róla elnevezett Újházy-fröccsben szóda helyett a kovászos uborka jéghideg levét kell alkalmazni, azt is sejthetjük, hogy a színésznek olykor égető szüksége lehetett uborkalére, ami ugyebár nem a korán fekvők gondja-baja. A híres-nevezetes húsleves születéséről több anekdota járja. A nemrégiben elhunyt Dráveczky Balázs Történetek terített asztalokról és környékükről című könyvében azt írja, hogy Krúdy Gyula többször is felidézte a nevezetes históriát, igaz, mindig egy kicsit másképp. "Közülük a legismertebb a harmincas évek eleji, a Magyar Hírlapbéli (1932. július 17.) (…) innen ment át a köztudatba. E szerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat." Dráveczky egyidejűleg közli Nagy Endre leírását is, amelyet valószínűbbnek, hihetőbbnek tart. Figyelemre méltó, hogy a leves eredetileg kakasból készült, ma azonban már – vélhetően könnyebb elérhetősége miatt – tyúkból főzik. "Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált."
Utolsó fellépéseinek egyikén, a Nemzeti Színház bontás előtti utolsó előadásán, 1913. június 11-én Újházy Ede sírással küszködve így szólt a közönséghez: "Tudjátok, mi volt nekem ez a színház… Én már a múlté vagyok… De ha Isten megengedné, hogy megérjem az új színház felépülését, és még abban egy-két szót elmondhatnék…" Nem adatott meg neki. Újházy Ede elszegényedett, nyugdíját hitelezők foglalták le, színpadra többé nem léphetett. Az egykori tisztelők és jó barátok elmaradtak. A halálra készülő színész talán nem is sejtette, hogy mindennapi ebédjét a figyelmes Gundel vendéglős teteti le a pincérrel asztalára.

Újházy-tyúkhúsleves

Hozzávalók:

2 kg tyúk
250 g tisztított sárgarépa
100 g tisztított gyökér
60 g tisztított zeller
60 g tisztított karalábé
100 g tisztított csiperkegomba
60 g tisztított vöröshagyma
200 g tisztított kelvirág
100 g friss fejtett zöldborsó
1 gerezd fokhagyma
1 db csemege zöldpaprika
1 db csemegeparadicsom
1 csomag petrezselyemzöld
só, egész bors, gyömbér

Az előkészített, megmosott tyúkot nyolc részre vágjuk (a máját és a zúzáját is felhasználjuk), majd hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és sózzuk meg. Készítsünk fűszerzacskót, tegyünk bele egész borsot, gyömbérdarabkát, fokhagymagerezdeket, vöröshagymát. Tegyük a fazékba. Amikor a tyúk félig megpuhult, adjuk a fazékba a tisztított vegyes zöldségeket, a megmosott gombát, a rózsáira szétbontott kelvirágot, a zöldborsót, a csemege zöldpaprikát, paradicsomot és a petrezselyemzöldet. Nagyon lassú főzéssel pároljuk. Amikor a tyúk teljesen puhára átfőtt, kivesszük a levesből, lehűtjük, kicsontozzuk, a bőrét eltávolítjuk és a húst vékony hasábokra vágjuk. A tyúkhúslevest közben a tűzről félrehúzva tíz percig pihentetjük, majd nagyon finom szitán vagy szűrőpapíron keresztül leszűrjük. A levesben főtt sárgarépát, gyökeret és a gombát metéltre vágjuk.Tálaláskor a leveses csészébe rakjuk a metéltre vágott tyúkhúst, a vegyes zöldséget, kelvirágrózsát, csemege zöldborsót, a gombát, a külön kevés levesben kifőzött házi finommetéltet, eperlevelet, esetleg csigatésztát. Forró levessel a csészét felöntjük, majd megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel.Tálalhatjuk levesestálban, de ebben az esetben nem kell kicsontozzuk a tyúkot, csak kisebb darabokra elosztanunk, és a húshoz kínálhatunk paradicsommártást vagy ecetes tormát. 

 MH. Szentesi Zöldi László

9 komment

Címkék: lászló mh zöldi szentesi


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr93881450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Demidoux 2009.01.16. 13:25:18

Nem is tudom, hol van eltemetve.

Bele sem gondoltam eddig, hogy ennyi minden van egy életben, amire emlékezhet egy egyszerű ember.

A levesről csak jókat tudok én is mondani, de a fröccsöt így még nem kóstoltam. Lehet, egyszer megteszem.

EÖ (törölt) 2009.01.16. 13:32:46

elsőként süvegelem meg a "Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze." mondatot
ez szép volt

EÖ (törölt) 2009.01.16. 13:33:41

a fröccsöt kóstoltam, kiváló
viszont savanyú káposzta levével is nagyon jó, főleg, ha a paprika is benne ázik kicsinyt

KF 2009.01.16. 13:44:33

Engem leginkább az érdekelne, miért kell Y-nal írni a nevét, mikor még a sírján is i szerepel?????

Pjotr Fjodorovics 2009.01.16. 14:12:54

KF-nél a pont: kedves Hintamester, ha már az egyébként igen érdekes összefoglalóban felhívod a figyelmet arra, milyen elfeledett is lett mára színészként Újházi Ede, azért illene helyesen írni a nevét. Ugyanis igen, i-vel kell írni.

ekkerjoz 2009.01.16. 14:18:57

Nagyjából annyian írják ivel, mint ipszilonnal, még Krúdy és Nagy Endre is keverte, pedig ők kortársai voltak.

KF 2009.01.16. 14:26:32

Mikor I-vel írtuk étlapra a levest, többen reklamáltak felháborodva, hogy milyen tufák vagyunk. Engedtünk a nyomásnak :)

Kilgore Trout 2009.01.16. 14:42:58

Kiváló poszt. Valaki írhatna Székely úrról is, akiről meg a káposzta (Székely káposzta) lett elnevezve.

Zseni 2009.01.18. 18:33:07

"Fröccsöt és tyúkhúslevest neveztek el róla, " és a gyereke? és a XI. kerületi utca? összetákolt remekmű.
A tákolás különben művészet. Levest meg csak Erős Pistával. Azzal még a szart is megenném.
" mondá az Úr: Éva, a bűneidért vérrel fizetsz. És főzz egy kis Újházy tyúkhús levest!"