Történetünk hőse a szentföldre látogat és a sikátorok egyikében kiszúr egy üzletet, melynek kirakatában egy órát lát. Rájön, hogy nagyon régóta szeretne egy új karórát, ezért elhatározza, hogy most bizony a vágyait tettekre váltja és megvásárolja álmai óráját.
Az üzletbe lépve meg is szólítja az eladót, hogy szeretne egy karórát.
Mire az eladó közli, hogy nem árulnak órát.
Erre barátunk egy kicsit meglepődik, és értetlenségének hangot adva közli, hogy vele bizony ne vicceljen, hiszen a kirakatban is látta az órát.
- De mi nem árulunk órát – válaszolja az eladó.
- Ember! Ne vicceljen velem! – háborodik fel hősünk. Na, jó – mondja. Ha már nem tart karórát, akkor vesz egy zsebórát.
- De mi zsebórát sem tartunk – mondja türelmét vesztve az eladó.
- Oké, feladom. Akkor azt árulja el, hogy mégis mivel foglalkoznak?
- Körülmetéléssel – feleli az „eladó”. És mégis? Ön szerint mit kellene kiraknunk a kirakatba? – kérdezi.

Nem azt tesszük ki a kirakatba, nem azt sugározzuk ki a világba, amire vágyunk és nem azért teszünk, amire vágyunk. Majd csodálkozunk, hogy nem történnek meg életünkben a várva várt csodák. Nem kapjuk meg a szeretetet, nem érjük el a sikert, nem találunk társat és még annyi mindent nem érünk el, pedig vágyunk rá, igaz nem is azt tesszük a kirakatba nem is azt sugározzuk, a világba majd csodálkozunk, hogy nem azt kapjuk.