Karácsony este csöndjében már egyedül ülve, túl a mostanság sajnos oly ritkán megtörténő családi együttléten és az élet dolgairól, örömeiről, gondjairól, rokonokról, ismerősökről, múltról, jelenről, jövőről szóló dispután, a közösen elfogyasztott jóízű étkeken - halászlé /halkrémleves/, sült kacsacomb, rostonsült pontyszeletek, puha kenyér, hagymás krumpli,  fehér bor, vörös bor, bejgli, mézes zserbó, bolo pretu -, a fa alatt békességben ülve, könyvvel, verses kötettel a kezében az ember kissé elréved. Értékesek ezek a percek, és gyönyörű gondolatok. Boldog emberek azok, kiknek mindez, vagy valami hasonló megadatott.

A lapozás után olvasható Wass Albert vers, talán visszaadja a pillanatot és a hangulatot. 

Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!                                Szent tükrébe végre egyszer
Fényt porzik gyémánt szekere!                 Pillantsatok tiszta szemmel,
Minden csillag egy kereke!                       tiszta szemmel, Istenszemmel
Ezeregy angyal száll vele!                        milyen szép is minden ember!
Jön, emberek, jön, jön az égből                Minden ember szépségtenger
Isten szekerén a mese!                           s mint a tenger csillagszemmel
                                                         telve vagytok szeretettel...!
Karácsony készűl, emberek!            
Szépek és tiszták legyetek!                     Tagadjátok...? Restellitek...?
Súroljátok föl lelketek,                            Elfordulnak fejeitek...?
csillogtassátok kedvetek,                        Megvakultak szemeitek...?
legyetek újra gyermekek                         Szépségteket, jóságtokat
hogy emberek lehessetek!                       nem érzitek, nem hiszitek...?
                                                         Csillaggyertyák fénye mellett
Vigyázzatok! Ez a mese                          Isten elé nem viszitek...?
már nem is egészen mese.            
Belőle az Isten szeme                             Akkor bizony rútak vagytok,
tekint a földre lefele.                              szegények és vakok vagytok,
Vigyázzatok hát emberek,                       ha szépek lenni nem akartok.
Titeket keres a szeme!                           De még így is, szegényen is,
                                                         rútan, vakon, mégis, mégis
Olyan jó néha angyalt lesni                     Isten gyermekei vagytok!
s angyalt lesve a csillagok közt            
Isten szekerét megkeresni.                      Rátok süti fényes szemét,
Ünneplőben elébe menni,                         elindítja fényszekerét,
mesék tavában megferedni                      jó emberek játékszerét.
s mesék tavában mélyen, mélyen              Milyen kár, hogy áldó kezét
ezt a világot elfeledni.                            nem érzitek, nem nézitek
                                                         s nem hiszitek már a mesét.
Mert rút a világ, fekete.                
Vak gyűlölettől fekete.                           A rút világnak gondja van,
Vak, mint az emberek szeme:                  minden embernek gondja van,
az égig sem látnak vele.                         a sok angyalnak mind gondja van
Pedig az égből lefele                              s az Istennek is gondja van,
porzik már Isten szekere!                        mert mindenekre gondja van.
                                                         S így múlik el a szép s a jó
Minden csillag egy kereke,                      az ember mellől, nyomtalan.
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele                         1946
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.