Tehát az egykor nagy és gazdag magyar halászkultúrából mára jószerivel egyetlen emlékünk maradt: a halászlé. A halászlevet viszont a mai napig vallásos tisztelet övezi a magyarok körében. Az étel kialakulásáról és történetéről nem mernék nyilatkozni, de mai formája aligha alakulhatott ki a XVIII. század előtt, hiszen csak akkor jelent meg Magyarországon a fűszerpaprika, amely az étel lényege, ugyebár. A halászlé megmagyarázhatatlan csoda. A torgyáni géniusz, a grespiki kettős pirálok és a szíriuszi eredet is elfogadható magyarázat arra, hogy miként keletkezhetett ez az étel egy oly sokat szenvedett, ámbátor kiválasztott nép tevékenysége nyomán, mint a magyar, hogyan jöhetett rá valaki, hogy egy rakás büdös halat, egy kis vizet, hagymát és paprikát összeforralva ilyen íz- és érzelemgazdag leves készíthető. Mágia. És a halászléfőzés mindig nagy, szakrális esemény, összegyűlik a törzs, és reménykedve figyeli a bogrács körül transzállapotban fontoskodó sámánt.
Halászléügyben két pártra szakadt az ország, és nincs egy Medgyessy, egy Gyurcsány, hogy betemesse az árkot: az egyik tábor a "paksi", avagy a dunai lé hívének mondja magát, míg a másik, sajnos népesebb és alaposan félrevezetett csoport a "tiszai" vagy "szegedi" elkészítési módra esküszik. Az előbbiek tradicionális módon, egyszerre főzik az alapanyagokat, az utóbbiak paszszíroznak, alapleveznek, mindenféléket kavarnak. Magam tiszai volnék, illendő lenne a passzírozósok táborában állnom, de a tradíció nevében meg kell tagadnom származásomat, hirdetve a passzírozásmentes, egyszerre felfőzött, tiszta lé elsőbbségét, hiszen a régi idők tiszai halászai is így főzték a levesüket, a sűrítő eljárások már a sanda vendéglátóipar aljasságai.
Halászléügyben a magyar horgászirodalom Rejtő Jenőjével, Szily Lászlóval alkotok elszánt tradicionalista-purista platformot. Időről időre jelentős halászlészeánszokkal tartjuk ébren a hagyományt. Szektánk szilárd álláspontja, hogy minél több halból, minél nagyobb mennyiségű levet kell főzni, annál jobb lesz: az alaphalfajok ponty és harcsa (körülbelül kétharmad-egyharmad arányban), melléjük néhány kárász, keszeg és törpeharcsa; az igazi ízbombát egy-egy kisebb csuka meglepetésszerű elhelyezése jelentheti.
Fenti idézet Uj Pétertől való, aki szerintünk nem beszél hülyeséget és máshol is ostoroz rendesen, de mi bizony évek óta passzírozunk. Üstben, szabadtűzön és valahogy mindig jó lesz. Így történt tegnap is. Látványos fotók ugrás után.
Az elején még nyílván precízkedünk
"vegyes" halak
vicces képeket lehet csinálni, ha egymásra rakjuk a sajtos-bundáskenyeret
azért a lé is kész lett
tőlünk függetlenül
autentikus kostolás után Doki döntött: EZ KÉSZ
nem csak halból volt többféle
ez meg csak olyan jól sikerült
BÉKÉS KARÁCSONYT!
Utolsó kommentek