HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.12.02. 22:44 Voporto

Vadgesztenyetégla

Elsárgultak a falevelek, le-lehullottak s eltapodtak már a vadgesztenyék. Sanyó, Gabó és Karesz a három „Gutmun téri” gengszter palánta, engedve a társadalmi konvencióknak, s nem utolsó sorban a kíméletlen szülői akaratnak, iskolába készül. Ahogy már megszokták – mert a gengsztereknek is vannak szokásaik – a hídnál bevárták egymást. Ha elkésnek, sebaj. Úgy is pikkel már rájuk az egész tantestület. Sanyó mindig a legfrissebb. A reggeli párában a folyó vizét bámulja. Megint apadt. Pecázni kéne. Egy kis villantózás a torkolati kövekről, tuti lenne. Megjön Gabó és kérdezi, mi van? Úgy nézel ki a fejedből, mintha lenyúltál volna az öregedtől öt szál Munkást, s egyszerre elszívtad volna. Semmi, csak látom jó a víz, s nyomni kéne egy kis pecát. Most, kérdezi Gabó? Persze. Ne idegelj! Így is már kihúztuk a gyufát az ofőnél, meg a dirinél is. Ha megint lógunk, abból már nagy gáz lesz. Aprófát gyártanak belőlünk otthon. Apropó fa, gyufa. Van nálad? Még szép. Cigi? Itt van a tegnapról maradt. Karesz is befut. Na, gyújtsunk rá és húzzunk.

A szavakat tettek követték, s a három „Gutmun téri” elindult. Repin festményén a Volgai hajóvontatók nem szenvedtek úgy, mint ők. Iskola pénteken, baromság. Még a bagó sem esett jól. Gyerekek, a matek házit megírta valaki, kérdezte Karesz? Miii, szólt a kórus? Jól van na, csak kérdeztem. Majd lenyúljuk a Kopasztól, ő mindig pedálozik. Tiszaparti sétányon battyogtak. Az aszfalt tele volt vadgesztenyével, s Gabó elrúgott egyet. Sanyó rohant, passzolt, Karesz sarkazott. Percek alatt ádáz foci alakult. Kiugratás korlát mandinerről, pillangó mozdulatos lekezelés táskával. Sétány vége, s egy nyeséssel kanyar az iskola utcájába. A francba, már itt vagyunk a sulinál – mondta Sanyó –, s mérgében beledurrantott egy jó nagyot a gesztenyébe. Repült, mint a puskagolyó, pattogott a járdán, fel a kerítésre, s vissza, a parkoló Trabant oldaláról az ereszcsatornára, majd pörögve a messzeségben megállt. Közelből hallatszott a becsengetés. Nem is késünk sokat, szólt Gabó, s unottan elindult az iskola bejárata felé. Sanyó, megrántotta a vállát, úgy is a föci az első, s amíg a dromedár Patai bevonszolja a szertárból a cuccokat, mi is bedeponálunk. Így aztán elkezdődött egy újabb nehéz nap az iskolában.
És jött a hétfő. A három „Gutmun téri” tette reggel amit szokott, de az osztályterembe érve, a többiek izgatottan várták őket. Balhé van fiúk. A dirinő, már itt volt és tombolt. Azt rikácsolta, hogy az ilyen garázda elemeknek nincs helye az ő iskolájában, de most majd móresre tanítom ezeket a gazembereket. Parancsolta, amint megjönnek a bűnözök, azonnal jelentkezzenek az irodájában. Az ofő is betoppant, de a fiúk hiába kérdezték, nem tudott semmit. Sanyó, Gabó és Karesz a folyosón haladva törte a fejét, mi lehet a gáz. Már egy hete nem csináltunk semmi ribillót, akkor most, mi lehet? Félórás várakozás után nyílt az ajtó, kiszólt az igazgatónő – befelé. Amint kattant a zár, a pedagógus teljes szigorával lecsapott. Mi volt ez az utcai tégladobálás péntek reggel? Kapom a telefont egy járókelőtől, s aztán miattatok nem tudok aludni az éjszaka. Kinek az ötlete volt a garázdálkodás? Persze. Megint ez a három Guttenberg téri gyerek. De most, lesz nemulass! Téglát vágtatok szegény Kovács tanár úr új Trabantjához. Kifizetitek kárt, én pedig igazgatói megrovással kicsaplak benneteket ebből az intézményből. Nem érdekel kicsoda az apátok, ilyen gyerekek nem érdemlik meg, hogy tanulhassanak. Nos, ki volt a felbujtó? Melyik, vagy melyikőtök csinálta?

A fiúk, ocsúdva a döbbenetből, lázasan kutattak az emlékeik között, de semmi tégla dolog nem rémlett fel egyiköjüknek sem. Végül Gabó szólalt meg. Igazgatónő, mi nem vágtunk semmilyen téglát sehová pénteken reggel. Az iskolába jövet vadgesztenyével fociztunk, hogy jókedvűen induljon a nap. A Trabantra nem emlékszem, de ha azt egy téglával megdobják, be is szakadt volna az oldala. Ez így van, ha magasból leszarja egy galamb attól is összetörik, nemhogy téglától, nyögte közbe Karesz! Téged meg ki kérdezett, ripakodott rá az igazgatónő. Tessék megkérdezni Kovács tanár urat törött-e az autója, tessék megkérdezni. Csönd legyen, gengszter banda, itt én dirigálok! Na Sándor, te mit mondasz? Az igazat, mint a többiek. Mi nem dobálóztunk téglával. Tehát, tagadjátok? Nekem így is jó. Sipirc az osztályba és az óra végén az osztályfőnökötökkel küldjétek fel az ellenőrzőtöket. Gyerünk!
Jött a szünet, s a három gengszter a folyósón letámadta Kovács tanár urat, de ő megálljt parancsolt. Nyugi gyerekek. Már beszéltem az igazgatónővel. Minden tisztázódott, nem rongáltatok autót. Azért, jó lenne, ha elgondolkoznátok, s megpróbálnátok némi tanulságot levonni a történtekből! Tudjátok, az egész élet, tanulságok sorozata. Pilinszky a költő írta „Megtörtént, holott nem követtem el, és nem történt meg, holott elkövettem.” Na menjünk, kezdődik az irodalom óra.

 

 

 

 

2 komment

Címkék: trabant tisza pilinszky


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr90800658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ekkerjoz 2008.12.03. 07:30:54

"Gutmun tér", az a Gutemberg tér, aranykomám?
Szép írás volt.

Voporto 2008.12.03. 12:00:59

Az bizony Földim. Ott a Tisza, Zagyva torkolatánál.