HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.11.30. 08:55 Hintamester

Advent Bartuséknál

Előzményes az ügy, tavaly karácsonykor Bartusné Piroska - aki egyébként legendás türelméről -, ledobta magát a parkettre, előbb a haját tépte, majd dobott egy ragyogó epileptikus rohamot, de olyat, hogy habzott a szája, kis híján a nyelvét is lenyelte, közben nem szűnt hörögni, hogy Béla, Bééélaaaa, te állat, hát miért van az, hogy nekünk semmi sem sikerül. Miért mondod ezt, szívem, vonta meg a vállát Bartus, aki közben rájött, tényleg volt kis kalamajka.

Hej, természet, emelném a péhá-értéked, sóhajtotta Bartus, de nem rogyasztott, sliccet sem nyitott, hogy lassan, és hangosan csobogva a futórózsák közé csurrintson, csak sóhajtozott Bartus szakadatlan, mert erős lelkiismeret-furdalása támadt. Máskor, ilyen esetben, mint más erős jellemű férfiember, legyintve a Négycsöcsűbe masírozott volna, hogy már az ajtóban kurjantson, hogy halihó, fiúk, hát megjött a világ esze, ma ivós kedvem van, . .vagy hidegfront esetleg csak a második hosszúlépés után suhintott volna a levegőbe, hogy tojok rá, egyszer élek, és pénzeket szórna a zenegépbe, .. és felkérje Lídiát, a  bővérű csaposnőt, hogy tangózás ürügyén rátapadjon, de olyan szépen, mint NDK-s tapéta a lakás falára felújítás után... és persze finoman, óvatosan tapicskolni is kezdje  Lídiát, és búgja szakadatlan, hogy Lídiácska, csak egyszer lemisézhetném magácskáról a cicifikszet, csak egyszer dughatnám a fejem a gyönyörű mellecskéi közé, csak egyszer  csókolhatnám meg a kicsike köldököcskéjét, ...hogy tovább ne folytassa a leltározást, mert eszébe jusson a fogadalma: hűség a párthoz, hűség a párhoz,  Piroskához, ...és  hallgassa végig, ahogyan kacska kezű Matyi, akinek már régóta nincsenek skupulusai, erkölcsi aggályai, folytassa az udvarlást, és Lídiát a sörösrekeszek közé csalogassa,  ...és direkt durván hangosan, hogy Bartus is hallja, tépje le Lídia tangatípusú bugyiját, hogy sikítson az a bugyi, ...és sóhajtsa Lídia, hogy Matyi, te bitang, ...és pihegjen, sikítson másokat is, s hogy bosszúsan emelje Bartus a poharát, hogy fiúk, nagy egy marha vagyok én, ha meghalok, tömjetek ki, spirituszba tegyetek, és az üvegre írjátok, itten látható a csücsülő Bartus, a marha.

Mondom, Bartus általában elfojtja az önmarcangolást, mint Zsanán a kitörő gázt, ...de most hiába ábrándozott, ment le alfába, és onnan feljőve igyekezett egészen szép képeket maga elé idézni: egymásba csordogáló csermelyeket, tengerparton sétáló sirályokat, naplementét szarvasbőgéssel, egyik sem segített, ...sőt, nem segített a titkos csodafegyvere sem, amit Bartus csak kivételes esetben dobott be - amikor éppen nem tudta, előbb a gázcsapot nyissa ki, és csak utána szedjen be három doboz altatót, és vágja fel az összes erét, és még az ablakon is kiugorjék,vagy fordítva, és ilyenkor Bartus gyönyörű képet álmodott, a nejét látta, amint éppen az asszonykáján keresztül szalad a miskolci gyors, ...hát most még ez a kép sem segített rajta, érezhetitek fura egy  szituáció. Előzményes az ügy, tavaly karácsonykor Bartusné Piroska - aki egyébként legendás türelméről -, ledobta magát a parkettre, előbb a haját tépte, majd dobott egy ragyogó epileptikus rohamot, de olyat, hogy habzott a szája, kis híján a nyelvét is lenyelte, közben nem szűnt hörögni, hogy Béla, Bééélaaaa, te állat, hát miért van az, hogy nekünk semmi sem sikerül. Miért mondod ezt, szívem, vonta meg a vállát Bartus, aki közben rájött, tényleg volt kis kalamajka, ...kezdődött azzal, Bartus eldöntötte, semmit nem hagy az utolsó pillanatra, és már nyár közepén megvette a fenyőfát - ami nem tűnt éppen frissnek, - tulajdonképpen múlt télről maradt -, de gondolta Bartus, fa az is,  ...és locsolgatta is a garázsban, de hiába, lehullott róla minden tüske és minden gally, hogy olyasképpen festett, mint partvisnyél fej nélkül , ... hát elment Bartus újra fáért, ezúttal egyenesen ültethető, földlabdásat szerzett, hogy kurjantson most száradj ki, ha tudsz, és nézegette Bartus a kis fenyőt, hogy milyen jól érzi magát a garázsban,..., nem mondjuk előbb fakulni kezdett majd mint magára adó asszonyka - aki hol szőkének, hol vörösnek, hol barnának, feketének mutatja magát -, az ő fácskája szépen rozsdásodni kezdett, majd nézett úgy ki, mint amire ráömlött a míniumfesték, és ugyan Bartus próbálkozott győzködni asszonyát, hogy nem baj az, eddig zöld fánk volt piros díszekkel, most piros lesz zöld díszekkel. De Piroskának ez nem tetszett. Piroskának az sem tetszett, hogy Bartus szerzett egy tuját, hogy no, Piri, hát kinek van ilyen fája. Nekünk sem lesz, mondta Piroska, ...és ezt mondta, amikor Bartus bonsai-jal kísérletezett, hogy hinnéd, Piroska, hétéves a fenyő és mindössze nyolc centi, rákötünk egy izzót meg egy szaloncukrot, és kész is; a csodánkra fognak járni. Ne járjanak a csodánkra, ellenkezett Piroska, és Bartus belátta, csak semmi apelláta, így fát vett, egy ragyogó sarokfát, aminek hátrafelé nem is volt kiterjedése, úgy simult, illeszkedett a bútorokhoz, mintha onnan nőtt volna ki, ...csak kis hibája volt a fának, örökké pofára esett, és Bartus különféle tipliket csapkodott a falba, sőt, odacsavarozta a fát, ...hogy omlott a vakolat, de a fa állt, mint Katiban a gyerek, ...és akkor szólt Piroska, hogy a sarokban Béla, a fa nem lesz jó mert milyen fa az, amelyik a falnál áll, a fát körbe kell járni, körbe kell rakni ajándékokkal, ráadásul ha ott a fa, a gyertya ég rajta, kormozza a falat, ...hát leszerelte Bartus a falról a fát, a réseket, lyukakat eltüntetve felrakta oda a gépiperzsát, hogy iszláméknál is ez a szokás, ráadásul nem kopik a szőnyeg. És akkor elment Bartus egy új fáért, ami körbejárható, és teljes két napig kereste az éppen megfelelőt,  ...és talált is olyat, amilyen csak rajzoskönyvekben látható, aki látta, a kezét összecsapta, hogy jesszusom, hát ilyen szép nincs is, ...és akkor elindult vele hazafelé Bartus, hogy a fa nehezen fért fel a buszra - no, néhány ágacska le is tört, ...és csodálkozott Bartus, hogy szállt fel a buszra, mert már a harmadik kört utazta, de sehogyan sem sikerült lekászálódnia, akkor aztán nagy lendületet vett, és préselte le magát a buszról, aztán a fácskáját kezdte lefelé rángatni, hogy gallyak törtek, a teteje csámpás lett, hogy lökhette az egészet Bartus a kukába,  de látta, őt azért az Isten jókedvében teremtette, hát véletlenül éppen a piacnál tart, ...hát megencst beállt a sorba, hogy rájöjjön, még egy ilyen szép fája nem lesz, hát vett egy kevésbé szépet, hogy okulva az előzményekből, persze buszra nem szállt, taxit rendelt, annak a csomagtartójára rakta a fát, és békésen hazáig hajtatott, ott fizetett, ...és csak akkor vette észre, nincs meg a fa, uram, nem kötötte a csomagtartóhoz a fát, kérdezte, Bartus, ...mondta, hogy kössem oda, csodálkozott a sofőr, ...hogy ismét a piacra mentek, és Bartus kihúzott a kupacból egy fát, jó erősen a csomagtartóra kötötte, olyan erősen, két oldalág összetört, de azért az még így is jó fa  volt, ...és Bartus otthon faragni kezdte a fát, ...és esni kezdett az eső, hát az előszobában folytatta a faragást, és a balta megcsúszott és két követ gyorsan össze tört, hát Bartus a falról lekapta a gépi perzsát, a lyukra lökte,.... és azt a rést ügyesen megrágott zselés szaloncukorral betömködte, Bartus nem esett pánikba annak még nem volt itt az ideje, a parkettából leesett darabot százas szögekkel visszaütötte, a helyére - nem lett a munka tökéletes, az egyik szög, mielőtt elgörbült volna, az asztal lapját átfúrva lefelé kandikált, Bartus szellemesen ráborította a karácsonyi abroszt, hogy ami nem látszik, az nincs is, ...és újra az erejét a fenyőfának szentelte, ismét úgy megfaragta, hogy az túlságosan jól sikerült, de akkor már nem farigcsálta tovább, rongyot tekert rá, hogy így majd illeszkedni fog a tartóban, ...de még mindig nem illeszkedett, hát locsolt a rongyra vizet, hogy majd megszívja magát, és akkor nem fog lötyögni ...és öntötte a vizet, ...és a rongy megszívta magát, ...és a fa állt, és Bartus óvatosan díszítette, ...és már nem is volt olyan óvatos, ... és elkészült Bartus, és a fa még állt, ...és sóhajtott Bartus, hogy akkor kész, ...de a fa lassan dőlni kezdett, majd ripityára tört, ...és Bartus új fáért ügetett és új díszekért, ...és taktikát változtatott, hogy a parkettát felszedte, a fát ebbe állította, és körbeöntötte betonnal, hogy a dereka majd leszakadt, nyolc órát guggolt a fa alatt, hogy a beton jól megkössön, ...de állt a fa, mint a parancsolat, ...feldíszítette Bartus, csodálkozott, fa hogy tud ilyen szép lenni, ...és akkor szólt az asszonya, Béla, mégiscsak jobb lesz a fa a sarokban, toljuk oda, ...és igen csodálkozott Piroska, hogy az egyszerű művelet, mint fenyőfa arrébb tolás, miért tart ilyen sokáig, és ugyan minek ahhoz fűrész, ...de hozzászokott már férje bolondériájához, hát hagyta, Bartus hadd fűrészelgessen, ...és ahogy Bartus fűrészelt, potyogtak a díszek, és amikor kidőlt a fa, az összes össze is tört, a szoba középen pedig facsonk éktelenkedett, amiben persze asszonykája, ahogy hozta be a karácsonyi halászlét, meg is botlott, hogy forró levesestállal együtt a fába zuhanjon, hogy ne tudja eldönteni, hogy a leves égetése vagy a fa tűleveleinek a szúrása fáj jobban, ...esetleg az, ahogyan bedugták az izzókat, előbb a drót kezdett sercegni, majd a fa is, hogy persze égjen az is, ...és akkor mondta Piroska az elhíresült mondatát, hogy miért van az, hogy nekünk semmi sem sikerül, minden ünnepet elrontunk.  És hogy engesztelésképpen, Bartus már a húsvétra baromira rákészült, és a hagyományokat felelevenítve az ajándékát a kertbe dugdosta, hogy asszonykája kúszott egyik fától a másikig, hogy Bartus kiáltozza, hideg, hideg, langyosodik, meleg, meleg, és épp azt akarta kiáltani, forró, ...és az asszonya üvöltésére lett figyelmes, mert ahogy felesége egy bokor alá nyúlt, az oda dugott kokai parfümért, egy róka - aki előtte gondosan a parfümöt is megitta - a kezét megharapta, ... karanténba zárták Piroskát, megfigyelték, veszett volt-e a róka, vagy sem, és különféle oltásokat is kapott, ezektől majd 42 fokos láza lett, hogy amikor meglátta hites férjét az ágya körül ólálkodni, aki kezét  tördelve csak azt szajkózta, nem ez volt a terv, szívem, szegény el is ájult, hogy eret kellett rajta vágni, ... és ott az ágynál megfogadta Bartus, idén karácsonykor minden másképp lesz.
És Piroska hitt is neki, hogy már két héttel az ünnep előtt szabadságot vett ki, előbb megpucolta az ablakokat, majd leszedte a függönyt, kimosta de ahogy rakta vissza  megint ujjnyom lett az ablakon, hát ismét pucolt de rájött talmi csillogás ez, ha koszosak a falak, semmit nem ér, hát leszedte a képeket, ha festetni már nincs is idő a koszt leradírozza, ...három éjjel radírozott, porszívózott,...Piroska hogy Jesszusom, nincs rend a konyhaszekrényben és ... kiszedte a sót, a lisztet, a cukrot, hogy különböző műanyag tartókat mosogatott meg, hogy ismét porszívózzon, és követ mosson, hogy elbizonytalanodott, hiszen ha a portörlő rongyot kirázta az ablakon, akkor poros lett az ablak, ha kimosta koszos lett a mosogató, amit, ha kimosott koszos lett a mosogató szivacs...... és örült, hogy Bartus hazaért, hogy mondja neki akkor én most kidobom a portörlő rongyot.... ...és már dobta is, és elégedetten masírozott végig a lakáson, hogy Piroska kezdte a takarítást elölről, hogy te ígérted, Béla, ez emlékezetes év lesz, ...és roppantul csodálkozott Piroska, hogy Bartus, bár fogynak a napok, semmit nem tesz, sőt, az arca is kisimult, gondtalan, ...és Bartus csak annyit mondott, egy fél napot kérek, szívem, és tátva marad a szád, ...és 24-én reggel 8 órakor Bartusné Piroska szíve telve volt aggodalommal, de fodrászhoz indult, hogy új frizurával állhasson a fa alatt; ...és nyolc óra öt perckor kis furgon érkezett a ház elé, kezeslábasba bújt emberek bújtak ki belőle, fát hoztak, de olyat, hogy olyan csak meséskönyvekben látható, ... és az emberek kapkodás nélkül a kívánt helyre állították a fát, csodálkozott Bartus, hogy legalább egy állólámpát fellökhettek volna, ...de nem lökték fel, még egy poharat sem vertek le, ahogy a fát felállították, aztán lassan, akkurátusan a díszeket szedegették elő, egyikük a kis létrán állt, a másikuk alulról adogatta, ... és  csodálkozott Bartus, semmi vita, semmi hangos szó köztük, hogy ne ezt add, te marha, a másikat kértem, ...és lassan végeztek a fa tetejével, ...és az aljával is, ...és már  a boák kerültek a fára, meg az aranyesők, és a jégcsapok, és csillagszórók, és végül a fényfüzér, ...majd kipróbálták, és az gyönyörűen világított, és persze működött a kis  harangjáték is, amit ezek az emberek hoztak magukkal, és  szakadatlan az ó kisfenyő, ó kisfenyőt játszotta, ...s kicsit bekandikált a nap, hogy Bartus ennek ellenére  érezze, olyan szép ez a fa, olyan megható lesz minden, hogy Piroska könnyezni, mit könnyezni, bőgni fog, mint kisgyerek, . .. és az emberek már az áfás számlát töltögették,  hogy Bartus félénken köhécselt, hogy uraim lenne még egy kérésem, becsomagolnák az ajándékaimat, persze, mondták az emberek és a kis furgonból színes papírok kerültek elő,  secpec becsomagolták az ajándékokat, -erről is áfás számlát adtak- majd az ajándékot grátisz a fa alá tették, és mentek is , hogy Bartus izgatottan az óráját lesse,fél tíz van, jöhetne már az asszonykája, de az asszonykája csak négy órára ígérkezett - meg kozmetikus is várt rá, persze, pedikűr és manikűr, és kis trécselés a drága mamával, akihez a tervek szerint, majd 26-án mennek Bartusék , ...hogy Bartus mind izgatottabb lett, vállával lökögette a fát, hogy nem dől-e fel, de bizony állt az, mint a cövek, ...és miközben Bartus a karácsonyi cédét hallgatta, már negyvenedjére járta körül a fát, az nem lehet, hogy nincs semmi hibája, hát ollóval direkte lenyisszantott egy ágat, később három díszt felcserélt, ne legyen az annyira tökéletes, így az asszonya nem hiszi el, hogy ő díszítette fel, ...hogy négykor, amikor Bartusné ígérte, megjött, Bartus az előszobában fogadta, és a torkában dobogott a szíve, hogy ami már rég történt, lesegítse asszonya kabátját,  ...hogy Piroska zavarba jött, hogy Béla, miért vagy ilyen patetikus te készülsz valamire, ...és Béla beszaladt a szobába, elindította a harangot, amelyik az ó fenyőfát játszotta, ...meggyújtotta az izzókat és a csillagszórót, ... Bartusné Piroska a csodálkozástól kis híján hanyatt esett hogy Béla, Bééélaaa, hát te ezt is tudod, ...és közelebb lépett Bartusné a fához, hogy szinte falta a szemével a látványt, ...és ahogy közelített, a finom kis orrocskája szimatolni kezdett, mint nyuszié, ami répát keres ...járt ez az orr, fel és alá, ...és nem hiába járt, hiszen büdös volt a lakásban, olyan büdös, mint vasúti pályaudvar férfibudijában ...és a tettest is megtalálta Piroska, Vili kandúr feszített a fa alatt, gondolta a drága cicus, a díszítésből kiveszi részét, es úgy telespriccelte a fát, úgy szaglott, bűzlött az, hogy hiába fújták szprével, kölnivel, olyan szaga volt, még ruhacsipesszel az orron sem lehetett elviselni a szobában, ...és Bartusné Piroska ( itt eredetben ) akkor kihúzta a karácsonyfaizzókat, leállította a  harangocskát, ami nem szűnt ó fenyőfát játszani, és mit sem törődve Vili kandúr prüszkölésével, fujtatásával, karmolásaival, megragadta azt a fát, és az udvarra szórta,  ...odaszórta az ajándékokat is, hogy Béla, Bééélaaa, köszönöm neked ezt a felejthetetlen ünnepet, ...és akkor Bartusné a drága mamához vonult, ...hogy Bartus letargiába  esett, és mint ismert, az ünnep ellenére nehezen szűnő lelkiismeretfurdalása támadt. Ráadásul a Négycsöcsű is zárva van, éppen  leltároztak.
 

4 komment

Címkék: z. guba


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr94795736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ekkerjoz 2008.12.01. 21:16:25

HintaMester, én megnéztem Bartusné Piroska adatlapját az iwiw-n, de nem ismerem a hölgyet, akárhogy is nézem.
Mit gondolsz, nagy bunkóság volna ismeretlenül bejelölni?

Hinta · http://www.hinta.hu 2008.12.02. 09:27:27

Hajajaj… ez bizony tényleg előzményes. Történt ugyanis, hogy a minap bekapcsoláskor a skype szól: László Lajos 50 éves. Együtt voltunk katonák és haverok. „Cumis” becenévvel illetve (fogalmam sincs ki és miért ragasztotta rá) remegett a srác minden előléptetéskor egy-egy csillagért, amin nagyon tudtunk röhögni és tiszthelyettesként veregettük a vállát mikor őrvezető lett. Egyszerűen nem értettük, hogy miért fontos neki. Egy kicsit szerencsétlen kevés szókincsű gyerek volt akire, ha rábízták a rádió kezelését és betehetett egy-egy kazettát meg bemondhatott valamit azonnal világhírű lemezlovas lett olyannyira, hogy egyszer rányitva ott volt kiírva „„ directed by László Lajos”. Így, gondolhatod. Ott volt az esküvőmön aztán még párszor találkoztunk a nyolcvanas évek elején. Simontornyai volt, néha megjelent Pesten aztán eltűnt, levélre nem válaszolt. Évekkel később hallottam, hogy visszament a seregbe és továbbszolgálónak állt. Talán két éve írt mailt, nem is emlékszem, hogy talált rám.
Párszor váltottunk szót. Most, hogy megláttam a kerek születésnapját, küldtem neki egy istenéltessent meg a katonaélményekre viccesen „hajazó” Esterházy Péter írást jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=836 . Másnap, mint egy vihar, olyan mail ömlött rám. Voltam mocskos paraszttól kezdve én minden. Vegyem tudomásul, hogy Ő tisztességes életet él, nem kocsmatöltelék meg eddig is mennyi kárt okoztam én az írásaimmal ( nem tudom, hol és minek olvasta ) és nem csak a családjának, de a szüleinek is. Egyszóval teljesen érthetetlen és összefüggéstelen ( lásd, szüleinek is ?! ) elképesztően ordenáré és mocskos levelet kaptam. Döbbenten néztem aztán kitöröltem. Most már bánom, mert nagyon röhögnél rajta. Csak később átgondolva jöttem rá a valószínű helyzetre, miszerint a szellemi képességek és a vágyak soha nem voltak arányban nála. Minden bizonnyal beteges irigység okozott nála bomlott elmét mikor összehasonlította saját eltelt ötven évét másokéval. ( Pedig nagyon kéne, hogy szeresse a magunk fajtákat akik az Ő seregben átnaplopott évtizedei után most nem csekély nyugdíját kifizetjük hónapról hónapra ) Visszagondolva ennek már akkor is voltak jelei, de bizony én nem vettem észre, sőt eszembe sem jutott. Kedveltem a srácot. Most kiömlött belőle a felgyülemlett gyűlölet és a mérhetetlen butaság. Szánom és sajnálom. Szerencsétlen. Na de mit veszek észre ? Az iwiw oldalamon található egy kép Dr H.-val és Voportóval szkájparasztok néven. Alatta egy hozzászólás: „Ide süllyedtél, ez az éned!!!!” iwiw.hu/pages/image/imagedata.jsp?imageID=79056996&userID=73772 Gondolom a szkájparasztok szó lehetett a hívó szó. Mellette felesége balta arca. Mivel neki nincs iwiw oldala ezért minden bizonnyal a neje mögül írt egy jót. Bátorkodtam egy különösen udvarias levélben kérni a hölgyet, hogy a jövőben kerüljék oldalaimat. Mire válaszolt – és itt szúrta el – a következőt: „Sajnálattal kell közölnöm Önnel nem tudom miről írt és miről is van szó. Én nem ismerem Önt, és megkérem a férjemnek szánt sérelmeket az Ő postájára szíveskedjék listázni. Köszönettel: Juhász Mária”. Miközben az Ő arca ragyog a szöveg mellett ! Természetes nem „listázok”  semmit, sehova. Viszont mivel a fotó mellet a szöveg és a kép nyilvános - és nem én tettem oda – joggal választhatom a butaság szinonimájaként.

ekkerjoz 2008.12.02. 10:41:26

Sajnálom, nem tudhattam.
Pár emberrel én is fasírtban vagyok, anélkül, hogy tettem volna érte, de a katonacimboráim közül egy sem haragszik rám, remélem.
Azt hiszem, egykori bajtársad megragadt a csillagimádatnál, szegény.
Nos, azt hiszem, mégsem jelölöm be a hölgyet.

Palinta 2008.12.02. 11:45:17

Vajon melyik írásodban ismertek még magukra? :) Akinek nem inge....