HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.11.13. 11:55 Hintamester

Halradar

Akkor mi most jól elmentünk Szatmárcsekére, mert az őszi Felső Tiszai peca az szent dolog. Majd csinálunk remek képeket, mert fényképezőgépet meg legyező és egyéb botokat viszünk, de halradart, azt nem. ( Voportó csak azért maradt, hogy hétvégén frissüljünk. ) A képriport érkezéséig a halradar problémakörének szórakoztató formában való kifejtése a hajtás után.
Hát akkor álmodjunk a halradarról, mint Mocsay, aki egy éjjel előbb csak mocorogni kezdett, majd határozottan fészkelődni, sőt egy idő után valljuk be, neszezett is. Fogat csikorgatott és sírt, de olyan hangosan és olyan szívbe markolóan, hogy a hangra a környék összes kutyája felélénkült, majd megbolondult és kerítéseket döntött, láncokat tépett szét és az utcán összeverekedett, hogy a körzeti megbízottnak kellett határozottan fellépnie, hogy hálóingben és hálósipkában és cica alakú papucsban hepciáskodott a Szlovák úton, hogy kuss dögök, aki ugat, bekísérem az őrszobára,....
Mocsay tovább küzdött az álmával, már kiabált, sőt sikítozott is, és akkor hála istennek Mocsay már rángatózni is kezdett, hogy felesége , az áldott természetű Valika levegye szeméről a fekete kötést - örökké így aludt, mert fixa ideája, hogy teljes sötététség, egyenlő pihentető alvás, ezt olvasta kedvenc női magazinjában -, sőt lehet titkokat fecsegek ki, de a füléből is kiszedte a fokhagyma gerezdeket, amit migrénje ellen dugdos fel a hallójáratába, hogy reggelenként Hőhn doktor a Centi lakótelepről jöjjön ki és szedegesse csipesszel,....
Szóval a hagymáktól megszabadulva rázogatni kezdte az áldott természetű Valika a hitvesét, hogy Géza, Gééézaaa, csak nincs valami baj,.... majd a biztonság okából még gyengéden bokszolgatta is, hogy minden bokszütést a kérdés kövesse, hogy Géza, Gééézaaa, baj van, nekem ne itt csikorgass, ne kiabálj, ne jelenetezz, mert kilöklek a hitvesi ágyból...., hogy a tizennegyedik lengőbordára mért ütés után Mocsay, mint rugóra járó törpe, kirúgja magát az ágyból, hogy baj, azt kérdezed, hogy baj, hát nincs is róla szó, mekkora a baj, és szemét lesunyva, megsemmisülve Mocsay pislogni kezdett, képzeld Vali, lassan ötven leszek és még nem halradaroztam.
- Mi? - kérdezte erre az áldott természetű Valika.
- Mondom, nem halradaroztam, még ilyet!
- Ez most jut eszedbe, fél kettőkor, Géza, az anyád - mondta akkor az áldott természetű Valika a szerepéből kipottyanva.
Ne, ne, ne ítélkezzen a nyájas olvasó  arról, hogy micsoda asszony az, aki nagy baj esetén rútul elhagyja hitvesét, de mihez tartás végett tudni kell, az ügy előzményes.
Vegyük például a megismerkedésüket, ugye, ami már nem tegnap volt. A Dunára ment le Mocsay a barátaival pecálni, hogy csak szégyenkezzen, hogy neki miért nem szőrös a melle, sőt a lába is egészen szőrtelen, aztán olyan vállas volt, mint a gyík, viszont szép kis cicikéje nőtt és pocakja, és kappanhaja, a karizma viszont abszolút semmit nem ért, és mikor barátai egészen természetes módon udvarolgattak, izmot tornásztattak, egykezes fekvőtámaszokat nyomogattak, a padokon tornaelemeket mutattak be, úgymint ülőforgás, Magyar vándor, diamidov, saskelep, szóval abszolút hétköznapi dolgok, semmi kunszt,.... no akkor Mocsay nem vacakolt, Valihoz lépett, hogy horgásztál már kajakból, szállj be hozzám, nincs romantikusabb, mint ringatózni a vizen,... és Valika, aki egyébként félénk lány volt, magát is meglepve vele tartott, hogy nem bánom,... és akkor azt látta, hogy Mocsay kajakba száll, majd egy mozdulattal fejre is áll,... és mintegy négy és fél percet töltött így víz alatt. Vali már kicsit kezdett aggódni ismét félfordulattal üljön Mocsay a hajóban, és csak annyit szólt, hogy halló, nem unatkoztál,... és egy újabbat fordult, hogy ismét fejre billenjen, de most a változatosság kedvéért ismét visszabillent,... és alá... és vissza, és újra fejjel lefelé,... és föl, hogy Valika kezdett beleszeretni, hogy lám, ez a fiú ura a ladiknak, hogy már népes csoport nézte őt, hogy gyorsuljon Mocsay forgása, sőt mindenkit elkápráztatva, már nem csak oldalirányba, hátra felé is, ami egészen nagy bravúr, hogy csak pillanatokig volt kint a feje a vízből, de akkor töretlenül mosolygott, és mondta a víz nem játék, vigyázni kell,... és ki tudja miért, Mocsay pörgése megállt, hogy kezével intsen, hogy akkor szállj be Vali... és Vali mögé ült, de alig lökték el magukat a parttól, vitte a kajakot a víz, és a sors különös tréfájaként fordítsa őket hátramenetbe, és úgy rükvercben vigye le őket Bajáig, ahol a határőrök szedték ki őket a vízből, ahol Mocsay ünnepélyesen beismerte, hogy nincs nála útlevél, de, ami nagyobb baj, még evezőlapát sem, azt a parton kint felejtette, hogy Vali rögtön tudta, ez a Mocsay olyan hülye, emellett nem unatkozna, ez a fiú kell neki.
Szóval Mocsay visszafeküdt, de nem jött álom a szemére, csak fészkelődött és tervezte, milyen is lesz majd halradarozni, hát szép csendesen kivakarta magát az ágyból és lekúszott a hallba, ahol gyorsan áttanulmányozta, a halradarokról szóló fejezetet a lexikonokban, majd izgatottan tárcsázni kezdett, hogy halló, halló, te vagy az Hőhn doki?
- Engem hívtál?- kérdezte álomittasan Hőhn doki,
- Téged, - mondta Mocsay,
- És felismered a hangom?
- Ja, - állította Mocsay, - Akkor én vagyok, - adta meg magát Hőhn doki és letette a telefont.
- Halló, halló, - ismételte meg a hívást Mocsay, - ne marháskodj dokikám, nem véletlenül hívtalak éjjel kettőkor, szerinted hogy használják a halradart?
- Mit ittál Gézám ? - kérdezett vissza Hőhn doki.
-Négy sört, három konyakot, kis unicumot, öt-hat hosszúlépést, szóra sem érdemes, szinte semmit, szóval hogyan is van ez a halradarozás? -
S miközben a doki nem csak lecsapta a telefonkészüléket, de a falból is kitépte a hívás megelőzéseképpen, Mocsay lovagló ülésbe vágta magát a konyhaszéken, csak arról a tényről feledkezett meg, hogy amikor lejött izgalmában semmit nem vett fel, és bizony roppant kellemetlen eset éppen a himbilimbin landolni, hogy szinte szétrobbant a férfiúi büszkesége , így aztán csak annyit szólt, hogy íííííííí, meg ááááááááááááá és rettenetesen dühös volt, mert az isten rosszul teremtette az embert, mert ugye, ha kalapáccsal rávág az ujjára, azt a szájába veheti a fájdalom csillapítása végett, de ez jelen esetben mégiscsak furcsán nézne ki. És ahogy a fájdalom múlt, egyre erősödött benne a megvilágosodás miszerint, a szemünk sem véletlenül nem lát mindent, s kiszámolta, hogy a halradar árából hány szuszpenzor jönne ki, s lassan-lassan elnyomta az álom. Pihentető halradar mentes, hosszú álom, hogy másnap a kocsmában mindenről hajlandó volt beszélni, csak a véletlenül szóba került modern horgászati módszerekről nem, mert ha valaki, hát ő tudta, hogy micsoda veszélyeket rejt.

 

1 komment

Címkék: guba


A bejegyzés trackback címe:

https://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr4765338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása