HTML

urbánus menekülés

Dr. H. , Voporto és Hinta a városi szkájparaszt értelmiségiek próbálnak feldolgozni, főzni, sütni és népies elfoglaltságot keresni. Közben versek, írások, receptek bukkannak fel. Disznó-, birka-, kecskevágásba bonyolódva tesztelnek borokat és horgásznak is. Plusz magas irodalom, eredeti Erdélyi Mihály grafikák fel-fel bukkanásával.

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kihagytad ?

Utolsó kommentek

2008.10.21. 22:31 Voporto

Az én katoná(i)m

Én már csak ilyen vagyok, esténként - ha még bírom - olvasgatok. Szerintem csodálatos egy könyvet kézbe venni, megforgatni, megtapogatni, érezni az illatát, megismerni más emberek gondolát, a bőrükbe bújni. Bármilyen fergeteges és szemfényvesztő dolgokra képes a számítógép és az informatika, soha nem tudja pótolni azt az érzést, mikor a könyvespolcról levesszük a könyvet, lámpa mellé kuporodunk, megsimogatjuk a borítóját, aprót kortyolunk az odakészítet boros pohárból, s kinyitjuk a fedlapját. És ha netán valamely régebbi példányt ütünk fel, gyakran még különleges meglepetések is érhetnek. Ez esett meg mostanság úgyszintén velem.

  

Az öreg könyv végéből megkopott füzetecske csúszott ki, olyan iskolásnak kinéző. De nem. Rajzok és gondolatok 1915-ből az orosz frontról, egy kiskatonától - történetesen rokonomtól -, kit odavezényeltek a hatalmasságok, hogy értelmetlenül harcoljon másokért, valamiért, ugyan olyan ártatlanokkal szemben, mint önmaga.

   

 „Ez a világháború, mely e füzetben, - ha nem is élethűen, de több kevesebb hasonlósággal megörökített társaságot összehozta -, örök szégyene marad a művelt emberiségnek.”

 

A gyötrelem és fájdalom, a pusztulás mindig a kisemberé, a jólét és boldogság, a haszon viszont a „nagyságoké”. A leckét tudjuk, ám ez mit sem ér, a világ ebben nem változik,  - vajon miért?

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://szkajparasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr17723768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.22. 21:52:28

Kurva jó!

De most komolyra fordítva. Egyik dédnagyapám, aki a közösben (mármint a k.u.k.-ban) szolgált az olasz fronton, szóval ő egy tenyérnyi kis naplót hozott haza a frontról, amibe még egy srapneltől kapott nagyon súlyos sebesülése közben a földön fekve -miközben várta a szanitécet- is írt mondatokat. Nyilván ez is része volt a pillanatnyi túlélésnek.
Az ő naplójában nincsenek rajzok, viszont Doberdótól -ahol állítólag a fű is vörös volt a vértől- hazahozott néhány zöld fűszálat. Na ezek a fűszálak megsárgulva ma is ott vannak ebben a bizonyos tenyérnyi kis füzetkében.

Voporto 2008.10.28. 19:58:56

Kedves Gasper! Édes-bús szomorúsággal olvastam soraidat. Tisztelettel adózom dédnagyapád hősies küzdelmének, szenvedéseinek. Őrizd továbbra is a kis naplót, s a fűszálat. Nagyon nagy érték. Kapocs a múlt és jelen, elődeink és mi közöttünk. - Egyszer megnézném.